Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Gráfik Imre: Építészeti hagyomány - változó falukép - a falu jövője (Kelet-magyarországi esettanulmány)
A vizsgált családoknál arra is kíváncsiak voltunk - mintegy a gyermekek jövőjével kapcsolatos elképzelések előfeltételének tekintve -, hogy a szülők milyen módon és arányban fordítanak gondot önképzésükre ill. továbbképzésükre. Az még nem volt feltűnő, hogy szakterületen kívüli szakképzésben az aktív dolgozók (17) közül csupán egy fő vett részt, az azonban már elgondolkodtató, hogy mindössze ketten vettek részt szakmai továbbképzésen. (Finomítja a képet az a tény, hogy néhányan már korábban részesültek munkahelyi továbbképzésben, továbbá nem vettük figyelembe az autodidakta képzést, KRESZ tanfolyamot, stb.) Végezetül a fentiekkel összefüggésben essék szó a társadalmi mobilizáció kérdéséről. Ebben a vonatkozásban a vizsgált háztartások ill. családok esetében megnéztük, hogy a szülők milyen irányban „mozdították" el gyermekeiket. Általános tapasztalatként megállapíthatjuk, hogy a családi adottságoktól eltérő irányban ill. területre történt, történik ill. tervezett a foglalkozás megválasztása, a munkaterülettel kapcsolatos elképzelés, a pályaorientáció. 3 1 Szükséges azonban hangsúlyoznunk, hogy a társadalmi mobilizáció szempontjából, valós értékeit tekintve az életmód és az életforma vonatkozásában nem vertikális, hanem sokkal inkább egyfajta horizontális elmozdulás figyelhető meg. 3 2 Mindenesetre a vártnál - hiszen bizonyos előfeltevésekkel rendelkeztünk e kérdésben - mozgékonyabbnak találtuk a közösséget. A mélyebb és összetett okok feltárása szélesebb körű vizsgálatot szükségeltetne, azt azonban az adatfelvételek során készített interjúk és beszélgetések alapján megkockáztatjuk, hogy a háttérben az első világháborúig a nagyvárosi vonzáskör (Nagyvárad), 3 3 a két világháború között a település határának/földterületének és a városi kapcsolatnak elvesztésével egyfajta kényszer mobilizáció, s végül a felszabadulás után a körzet bizonyos iparosítási törekvései is fellelhetők. 3 4 31 Ez az orientáció szoros összefüggésbe hozható az életmód-elképzelésekkel: „Hogy a gyerekek részére nemcsak státust, hanem más életmódot kívánnak, abból látszik, hogy az értelmiségivé levés vágyának aránya nagyobb, mint a főiskolai, egyetemi végzettség elérésének vágya." H. SAS J. 19.76. 156.; Tágabb értelemben ezzel függ össze a gyermekek otthoni munkától való megkímélése is. vö: H. SAS J. 1973. 54.; GRÁFIK I. 1976. 62. és 66. 32 Itt feltétlenül utalnunk kell az országos felvételek tanulságaira, mely szerint a községi népesség társadalmi mobilitásra sajátosan kettős arculatú (mobil - immobil) , irányultsága pedig: „fölfelé" ill. „vízszintes". ANDORKA R.-HARCSA I. 1982. 220. és 222.; Egyes konkrét vizsgálatok azonban, mint pl. a tardi, a fentieken túlmenően másra is figyelmeztetnek: „Azt mondhatjuk, hogy az önállóan gazdálkodó parasztok gyermekeinek több mint 70%-a nem =felfelé=, hanem =lefelé= volt mobil ... Amennyiben erről nem beszélünk a mobilitás vizsgálatokban, úgy elmaradnak annak az útnak a nehézségei, konfliktusai, buktatói és sajátosságai, amelyet a mi viszonyaink közepette a parasztság emancipációjának nevezünk." SIMÓ T. 1983. 101-102. 33 Ebben a vonatkozásban - de több másban is! - Berekböszörmény Körösnagyharsányhoz hasonlítható: „Körösnagyharsány ... ezernél alig több lakost számláló falu a keleti határszélen ... dolgozó népe talán abból profitált legtöbbet, hogy bár kicsi, de eleven, életerős része volt a szomszédos Nagyvárad környékének." VARGA D. 1982. 8. 34 A falusi iparosítás lehetőségeire összefoglalóan lásd: BARTA GY.-ENYEDI GY. 1981. 88
