Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Cs. Szabó István: Adatok a zsákai juhtartásról

6. kép. Seggenülőszín és fogadtató távlati képe A „lyukra fejés" ebben az esetben azt jelenti, hogy a drankával (lekarózott dranka) keresztben lerekesztett színben, a drankán csak egy nyílást, csak egy lyukat hagytak, ahol kifért a birka. A nyílás mellé ült a fejőjuhász úgy, hogy a térdével el tudja zárni a nyílást. Ebben az esetben itt nincsen „kaloda" vagy „tiltó". Gyakorlatilag a „tőgyénél fogva feji a juhász a birkát". Legfeljebb annyit megtettek Sáfiánék, hogy egy sima deszkából összeütött „ajtót, hidlást" raktak maguk elé, arra állították a birkát, mert „ezen nem tudta a körmit megvetni és nem rántotta el a juhászt". „Az első fejős toklyók nagyon menősek vótak". A „falas színeknél" a lyuk a fal mellett volt, a „seggenülőnél", valamivel beljebb esik a lyuk. Az esztrengahajtó (aki a birkát a lyukhoz tereli) legtöbbször „fehírníp vagy gyerekféle". „Soros fejésnél" az az esztrengahajtó, akié volt az aznapi tej. „Megtört juhokkal egy jó kutya is elbánt, megtette esztrengahájtónak". Nyírás A nyírás időpontjának megválasztása, mindig a gyapjúkereskedelem kívánalmai szerint alakult. Az 1930-as években amikor a „könnyű gyapjút" keresték, ezen a vidéken is a májusi nyírás előtt „megúsztatták a juhokat" a Berettyón. Ekkor a felhalmozódott port, trágyát, amennyire lehetett „elvitte a víz". Száradás után nyírtak. A háború alatti és utáni években meg a „zsíros gyapjú kellett". „Rámenősebb juhászok nyírás előtti napokban izzasztották a juhot". Bezárták a falkát a színbe, ajtót, ablakot becsuktak, hogy minél 28