Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Cs. Szabó István: Adatok a zsákai juhtartásról

több „faggyút izzadjon a gyapjúra". Ekkor is májusban nyírtak. Ebben az időszakban voltak a magas nyírási átlagok. Merinóknál 6 kg felett volt az átlag. Az utóbbi húsz esztendőben tértek át a „korai nyírásra" a „fehír gyapjú miatt". Ha rossz az idő nyíráskor, egy pár napig bent marad a birka a színbe, hogy „szokja az időt". Egyébként ha jó kondícióban vannak, nem lehet gond a megfázással. Április l-re nyírtak Sáfiánék „mert mire jönnek kifele a ződre megedződik a birka és nem fázik meg". A nyírás utáni sebeket - „ha vót egyáltalán"- pernyével szórta be Sáfián Imre. A „kerolint" (kreolin) „nem ismerte, mert arra jön a légy". Neki különben sem volt „sebes birkája". Betegségek (kábázás) A büdössántaság elleni „csodaszert" Sáfián Imre nem árulta el. Bár a Sáfiánok messze földön híresek voltak a biztos gyógyítás módszeréről. Ha „motozija vót a birkának, őszre kifújta a motozit". Ennél rosszabb nyavalyája volt a kábabirkának, mert „ennek a fejibe vót a hólyag, ebbe meg a serké, ezt kelletett kivenni". A „műtét" alatt a vértelenítést timsó és „kíkkü" (rézgálic) keverékével végezte. Kitapogatta, hogy hol van a felpuhult rész a koponyán. Ott a bőrt egy körömnyi területen kivágta és felhajtotta. „Körbe-körbe ki lehet tapogatni a helyet", ott felnyitotta „fírgelőfával" felcsavarta a „fírget", majd kivette. Régen erős szalonkatoll csévéje szolgált erre a műveletre. Most mutatott egy kékszínű gyönggyel kombinált erős gyufaszálat, amivel „kifírgel", de ez most már csak „nyüvelís", mert van már vagy harminc esztendeje, hogy nem „kábázott". Eredetileg a „kábázásnál" használt „firgelő fa" kb. 8-9 mm szélesen kerekfejűre volt faragva és arra hajtotta fel a felnyitott sebből a hólyagot és a nagyujjának begyével, esetleg körömmel szorította a fához, hogy ki tudja emelni. A betegségek, sebkezelések alkalmával a Sáfiánok használták a kreolint, hígítva kisebb rühfoltok kezelésére is alkalmazták. Sáfián György elmondása szerint apjuk, nagyapjuk a kreolint kékküvel öregre keverte, hogy a tarisznyába ne folyjon ki, vagy a zsebbe és ezzel az „öreg szerrel" kezelték a sebkörnyéket, vagy „nyűvelés" után a sebet. Epületek A juhok téli- és nyári szállásául szolgáló épületek, egyben tartásukra, védelmükre emelt építmények, két területen oszlanak meg. A beltelken épült hodályokban vannak a juhok Imre naptól (november 5.) - rossz idő esetén valamivel elébb is -, egészen a kora tavaszi kihajtásig. (Nagyjából egybe esik a hagyományos időponttal, április 24. Szent György napja). Legeltetési idényben pedig a bérelt legelőn illetve ahhoz közel felépített seggen ülőszínben, kisszínben tartózkodnak éjszaka a juhok. Úgy gondolom, hogy a könnyebb áttekinthetőség szempontjából a két helyszínt külön-külön ismertetem és az építményeket pedig számozással jelölöm meg. 29