Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága
- Hát a reggelire azt tëj vóut ha határon kin vóutunk akkor szalonna de oda is kivittük mindig a tejet az üvegekbe mindenkiét mindegyikünknek külön-külön. En félitërës üvegbe a bátyáméké mëg ojan hàromnegyedës ûvegëkbe azt vittük kifele a tejet. Aztán azér mert a szalonnát ugyi hogy mëgsûtôttûk így kevesebb këllëtt më hát csak be këllëtt azt osztani csak be këllëtt hát ugyi fiatal növő gy er ëkik vóutunk oszt bizo csak mëgvôut az étvágy. - Vacsora mi volt? - Hát ekkor vóut a főtt étel általába. Mert azér hogy nem vóutunk otthon de hát ugyi csak vasárnap vóut a ebídfőzís egísz hétën akkor mindig este vóut a főzís. Bizon az elíg kísőn vóut sokszor elíg kíső. A nyári aratáskor akkor ebídfőzés vólt mert akkor mindig úgy intézte az anyám hogyhát nahát mégis hát mëgfôzi az ebidët én mëg hazajártam írte. Még abba az időbe ëgy lovat befogtak az ëgyik lovat oszt avval jártam haza. Csak oszt mëg is jártam ëccër mer még akkor kevés óutót láttunk úgy mëgijedt a lú hogy az ítelbűl nem maratt ëgy szál së a szekérdërikba mire kimëntem. Még mëg a túlsó úccának ott Szerep felől még akkor vóutak an nagy gödrök az a ûgynevezëtt vájogvető gödör. A közt szaladgáltam a szekérrel. Az ítél mëg oda vóut kötve a szekérdërikba a csatlóusra de hát az osztán mënt mindënhogy a vóut a szërëncsém hogy mán akkor ijen tizënnigy éves vóutam oszt má akkor a férjemnek való kezdëtt udvarolni oszt a bátyámmal ëgyûtt arattak ott nem messze osztán monta a bátyám te hallod az mëg aszongya Eszti nízd csak aszongya ëlszalatt a ló tőlle. Na osztán szongya hogy a ffenébe ezt a lovat fogták be nekëd mir nem az öreget mondom aszonta a bátyám hogy had járóggyík. De mán húsz hétig avval jártam nem óutót nem láttunk még akkor hírűi së láttunk óutót azt mondhassuk hogy hogy jött az Szerep fele nem tudom. - Aki benne ült nem is tudta, hogy milyen bajt okozott. - A nem aztán elébb libapásztorok vóutunk aki sógornőm lëtt a Lajosnak a felesíge avval őrizgettük ott kint a libát rucát hát persze osztán nem mindig mënt simán mert játszani is szerettünk. Na oszt mikor kijött az apám. Hun vannak a rucák? Hát persze montuk hogy ott vannak. Ott de ëttik a borsót kivërtik a szëgesbôrsôt tëjjesën vóutunk vagy tíz gyerëk aztán de azok ëlmëntek a tengeribe mikor má. (nevet) Aszongya osztán az apám hogy haza ne gyërtëk addig míg ëgy szëm börsóu lësz a főüdön. Ez a szëgesbôrsô ezelőtt nem tuom teccëtt-ë hallani rólla. Most is vannak még ezëk azt főztü igën azt főztük öregén disznóhússal azt a szëgesbôrsôt. Na osztán mikor magunk maradtunk gyerëkiket összehíttuk gyërtëk te met nem méhetünk haza hogyha a borsó nem lësz fëlszëdve mër a szikes fődre börsó lëtt vetve. Na oszt jöttek oszt összefele a gyerëkik. De hát vóut abba oszt egy kis főd is hogy ôsszeszëttûk de azir mire a nap lëmënt mán ojan jócskán csak hazaírtünk. Nyitja aztán az apám kifele a kaput. Még hamar hazajôttetëk. Fël van szëdve a börsó? Én vóutam osztán a szónok két fiú nem mért szólni 187
