Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

főztük öregen disznóhússal, azt a szegezsborsót" (D. Gy.-né). Ugyanakkor a vígáj jelző is csak a szerkezetek egy részében hallható (vö. vigáj eset nincs, csak ritka eset). Az a jelenség is megfigyelhető azonban, hogy a tájszavak mellett terjed néhány esetben a köznyelvi is. A nyelvjárási alak, a tájszó járja minden természetes nyelvjárási szituációban, a mindennapi használatú szavak csoportjából azonban néhány tájszó alternál a köznyelvi megfelelővel. A sárrétudvari nyelvjárás eredeti tájszava a ruca. (Szerepen is, a többi szomszédos községben is.) A nyelvjárás az összetételekben is a rucát használja elő- vagy utótagként (vö. rucazsír, rucatojás: vadruca, magruca: „írattál mán rucát?"). Alkalomszerűen azonban a ruca mellett fel-felbukkan a nyelvjárási beszédben is a kny. kacsa. Általában köznyelvi környezetben és alkalomszerűen. Nyelvhasználati problémát is okoz, hogy a korábbi szokások helyébe újabbak léptek. A társadalmi, környezeti változások nyomán új szokások terjednek. Lassan teljesen elpusztul a korábbi generációk névadási szokása, feledésbe merülnek az 50-60 évvel ezelőtt igen gyakori keresztnevek. Ismeretlen, gyakran idegen hangzású neveket kapnak az unokák, dédunokák. Ezeket megjegyezni sem könnyű az Észterhez, Juliskához, Imréhez, Sándorhoz szokott nagyszülőknek. M. K. mesélte, hogy sokáig nem tudta megjegyezni unokájának nevét (Alekszandra). Segített a népetimológia: most már eszébe jut a szandá-ról 'szandál'. Az adat azért is fontos, mert bizonyítja, hogy a népetimológia - ha ritkábban is - a nyelvjárás ma is élő jelensége. Nem csak az unokák nem értik a szigorúan vett nyelvjárásit, a nagyszülőknek is gondot okoznak a fiatalok új szokásai. Az idős emberek úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. A fentiekből belátható, hogy a tájszavak és nyelvjárási frazeológiai egységek aktivitását sokféle probléma akadályozza Sárrétudvariban is. A közlésfolyamat mindkét pontján állók oldaláról egyaránt. A következőkben bemutatjuk a sárrétudvari nyelvjárás beszédfelvételekben és VÉGH József gyűjtésében előforduló tájszavait. (Megjegyzem, hogy a tájszavakat nem csak a szövegmutatványból, hanem a teljes beszédfelvételekből gyűjtöttem ki.) Az adattár nem terjedelmes, de arra alkalmas, hogy jelzésszerűen bemutassa a nyelvjárás tájszavainak jelenlegi helyzetét. Alak szerinti tájszavak: bíígatya 'a század elején még használt hosszúszárú vászonnadrág', hetfü, kathólikus-katolikus, kodrát 'négyszögöl, kvadrát', kötő 'kötény', megyén, pallás, tajicska. Jelentés szerinti tájszavak: beszorúl 'az istállóban telel (a jószág)', csalággyai 'gyerekei', felfordúl 'elpusztul', házba 'szobába', iskolát 'osztályt', konyhán 'kályhán', lámpavilág 'lámpafény' (vö. VÉGH, SárNépm. 139), lánc 'régi hosszmérték', merevül 'teljesen, egészen', munkál 'bérel, művel', odamaradt 'nem jött haza a háborúból', öregen 'sűrűn, lé nélkül', öregcseléd 'idős ember' rest-rést 'lusta, nem jó', szógáltam 'dolgoztam, cselédkedtem', útkaparó 'útőr', vászongatya 'házilag szőtt, durva anyagú hosszúszárú nadrág'. Valódi tájszavak: csupor 'bádogpohár', csutkaízík 'a kukorica levél nélküli szára', firhang 'függöny', garét 'vetőgép', kaska 'kosár', komendál 'javasol', kolomptr 'burgonya', köblös 'magyar hold (területmérték)', málé 'kukoricalisztből sütött tésztaféle', 181