Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

miszër 'víkony fonal, abbúl vóutak a lepedők' (M. K.), padka 'a kemence része', paszúj 'bab', porció 'adag', ruca 'kacsa', telázsi 'fából készült edénytartó', tengiri 'kukorica', terivei 'terhesen, terhével', vakaró 'kenyértésztából sütött pogácsa', vicsok 'a régi Sárrét rágcsálója', vigáj 'ritka, nem sürü'. Az udvari tájszavak fenti mutatvány-adattára jelzi, hogy beszédhelyzettől függően ma is használják őket. Bár szükülő körben, de élnek, ezért változásaikat is érdemes szemügyre venni. Minden belső mozgás nehezen megragadható, eredmény tüzetes vizsgálatoktól várható. Itt csak arra van lehetőségünk, hogy a változásokból bemutassunk néhányat, hogy jelezzük a mozgások területeit. A hangtani vizsgálatok során bemutattuk, hogy VÉGH József szövegeiben olyan éző morfémákat találunk, amelyeket ma már nyílt e-vel ejtenek. Ugyancsak a VÉGHgyüjtötte falucsúfolókban van egy olyan alak szerinti tájszó (disztóu, háromszor fordul elő más változat nélkül), amely a mai nyelvjárási használatban is már nem él disznó~(disznóu). Nincs okunk, hogy kétségbe vonjuk, hogy akkor disztóunak ejtették Sárrétudvariban, de abban sincs semmi különös, hogy ma a köznyelvi alakot használják a nyelvjárásban is (vö. „azt főztük öregén disznóhússal' - D. Gy.-né beszédfelvételéből). Változás a morféma nyelvjárási alakjában történt, azzal, hogy a köznyelvi forma váltotta fel a nyelvjárásban eredetibb disztóut. A jelentés szerinti tájszavak között is vannak olyanok, amelyeket érintett valamilyen változás. A vászongatya-bűgatya lényegében azonos jelentésben élt a nyelvjárásban: 'szőtt vászonból készült hosszú férfi nadrág'. Ez a férfi viselet eltűnt a mindennapi használatból, az utótag azonban 'férfi alsónadrág, hosszú alsónadrág' jelentésben tovább él a nyelvjárásban. A vászonfazík-cserépfazík nyelvjárási jelentése is azonos volt: 'mázatlan cserépedény' (vö. TESz. III, 1099). Ezek a használati eszközök padlásra kerültek, pedig annak idején, amikor még minden házban volt kemence, többféle ételt csak ezekben a nagy edényekben főztek. A két előtag azonban 'fehér vászon', illetve 'égetett agyag' jelentésben átkerült a köznyelvbe. A vászon- és cserép- előtag jelentésszűkülése követi a belőlük készült tárgyak használatának csökkenését. Sok, régen fontos használati tárgy hasonló sorsra jutott. A valódi táj szavak között ilyen változásokat nem ismerünk. A feleslegessé vált valódi tájszavak egyszerűen kivesztek. Az alábbi nyelvjárási beszédfelvételek magnetofonnal készültek 1988 tavaszán, tehát 45 évvel VÉGH József sárrétudvari gyűjtése után (vö. Sárréti népmesék és népi elbeszélések. Debrecen. 1944. 138-9). VÉGH három adatközlője 61 (Szabó Bálint), 63 (Zagyva Sándor) és 80 (Jáni Gábor) éves volt, tehát valamennyien a múlt század végén ismerték meg anyanyelv-járásukat. A mostani beszédfelvételek 70 éven felüli asszonyokkal és férfiakkal készültek A jóval terjedelmesebb szövegkorpuszból bő egy ívnyi kerül ebbe a feldolgozásba. A szövegmutatvány azzal a céllal közöljük, hogy VÉGH József nyelvjárási szövegei mellé a dialektus mai állapotára mutató szövegeket állítsunk. A korábbi és mai nyelvjárási szövegek alapján érzékelhető, hogy miben és mennyi változott 45 év alatt a helyi nyelvjárás. Egyáltalán változott-e számottevően? Az összevetésben nem lehet akadály, 182