Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Zilahy Lajos: A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága

súlytalan helyzetben és szuffixumban egyformán előfordul. Az is szembetűnő azonban, hogy az azonos adottságú környező nyelvjárásokban nem minden morféma egyformán é'-ző. A szomszédos püspökladányi nyelvjárásban például a következő, sárrétudvari beszédfelvételekből kigyűjtött morfémákban nyílt e hallható: ágylepedő, lepedők, Ësztër, Esztinek, érdeklődött, negyven, Nëmës, Szëkrényesi (mindkettő szn.). Ugyancsak beszédfelvételek tanúsága szerint a módhatározó -en ragja Udvariban következetesebben é-ző, mint Ladányban (vö. keservesen, szipën, tejjesën). (Szerepen is Ësztër: illedelmesen.) Az ë gyakorisága abból is ered, hogy a morfémák toldalékos alakjaikban is következetesen é'-zők. A tőbeli é-zés például változatlan marad az igei paradigmákban: az ëszik ige ragozási soraiból például a következő adatokat találtam a beszédfelvételekben: ëdd, mëgëszëd, égy ed, ëgyél, ëszëm (mëg), ëttem, ëttél. Végh József Sárrétudvariban gyűjtött falucsúfolókban, találós kérdésekben olyan é'ző adatokat is hoz, amelyek a mai udvari nyelvjárásokban már nem fordulnak elő (vö. szerepijëk, nëm, SárNépm. 138-9). A beszélgetések során, direkt kérdésre valamennyi adatközlő azt válaszolta, hogy szerepijek, nem. Nem zárhatjuk ki, hogy a nyelvjárás korábbi állapotában úgy is használhatták, ejthették, mert a -k többes jel előtt a kötőhang a mai nyelvállapotban is ë (vö. eledelek, ezëk, fôzîsëk, leglnyëk, részesëk). A nem morfémáról is egybehangzóan állították, hogy ma nyílt e-ző, de a Në csináld!-típusú adatokban a tiltószó mindig é'-ző, amellett a sem (së) is következetesen é'-ző. Az é-zés a nyelvjárásban erős és stabil, a nyelvjárási beszédben nem kezdte ki a jelenséget sem a hírközlés egyoldalú e-zése, sem a köznyelv hatása. „Udvariba főleg ë betűvel beszílnek" - mondta az egyik adatközlő, de az az igazság, hogy ez csak az idős emberekre vonatkozik, azokra, akik még tipikusan beszélik a helyi nyelvjárást. Ők is figyelik, hogy „a mai fiatalság mán nem ë betűvel, hanem e betűvel beszll. " Igaz, mert már a 40 éves korosztály beszédében is gyakori a zárt é'-ző helyzetekbeii e-zés. A nyelvjárási beszédben a -t tárgyrag előtti kötőhang mindig é (vö. épiiletët, szipët, versët), de a fiatalok nyelvhasználatában az utóbbi két adat már nem é'-ző. A fiatalok beszéde ugyanezt mutatja Szerepen is, nagyobb településeken még inkább ez a helyzet. Az é a nyelvjárás sajátos fonémája: nagy gyakorisága, morfémákbeli váltakozása teszi azzá. Az ë a szomszédos nyelvjárásokban egyformán erősen meg van terhelve. Csupán az olyan é'-ző morfémák csökkenése és kiveszése, mint az Ësztër, idësanyàm, pënna, stb. gyengíti az é'-zés korábbi erősségét. Vannak olyan tájszavak, de közhasználatú szavak is, amely morfémákban az é e-vel és i-vel, 2-vel és /-vei váltakozik (vö. ugyë~ugye~ugyi, fazekat-fazík-fazikak, gyerëkëk-gyerëkik, tengëri-tengeri-tengiri). Az udvari nyelvjárásban az Í-ZŐ alakok az általánosabbak, ezek az alakváltozatok minden beszédfelvételen előfordulnak. Az é'-nél zártabb fonéma használata a dialektus jellemző tendenciájára megy vissza. Van tehát bizonyos pusztulás, vannak váltakozások az é'-ző morfémák állományában, ettől azonban a jelenség számottevően nem gyengülne. Az é'-k jövőjére nézve az a meghatározó, hogy a legfiatalabb generáció az é-ző családi környezet mellett sem veszi át a nyelvjárás ë fonémáját. Amennyire a külső hatásoknak nincs szerepük a nyelvjárást beszélők é-zésére, annyira hatnak a fiatalok nyelvhasználatára. 173