Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

„ Kicsi lepke, szállj elébe, Szállj le csillogó szárnyaddal Két szép fekete szemére! S ha meg is égne a szárnyad Attól a szép szem lángjától így elveszni nem nagy bánat. " (Kicsi lepke...) „Az éjszaka virággal álmodtam, Szívemet álmodtam virágnak. Egyszer csak te lehajoltál érte, S letörted és szívedre tűzted. " (Álom) Megérzed azt, fecske száll feléd, S egy kis kékszárnyú lepke repül, Hogy édes fényt s mosolygást igyon Búzavirágszínű szemedbül. " (Kaszám nyelére) „ Valahol egy égő asszony szív Álmodik tán - s galamb az álma, Amely itt szállong énfelettem, S fényt szikrázik lelkemre szárnya ..." (Galamb a mezőn) A példák alapján úgy is fogalmazhatunk: a természet a közvetítő, az összekötő elem a két szerelmes között. Természeti képekbe rejtőzik a vallomás. Milyen finom, halk hangú, lágyívű költemények ezek, amelyben a költő - a szerelmes - ügyel arra, hogy közvetlen közeledésével meg ne zavarja, össze ne törje a szerelem harmóniáját. A vers szövetanyaga pókháló vékony fonalból szőtt, melynek szövője az álom. Majdnem mindegyik szerelmes versben nem a konkrét valóságban, hanem az álomban jelenik meg vagy virág, vagy lepke, vagy galamb formájában a szerelem. Ezek a versek igazán a mitologikus költészet jegyében íródtak. Szerkezetükben is hasonlóak - egy kivételével, a Kaszám nyelére - ezek a dalok. Természeti képpel indul, majd ez a kép lassan áthajlik a vallomásba (Galamb a mezőn, Liliom a nap udvarában, A nyár utolsó hajnala, Alom, Kicsi lepke...) A szerelmet hordozó motívum már az első képben megjelenik, egyre közelebb kerül az imádott, hőn áhított lányhoz, vagy asszonyhoz, hasonlattal, metaforával megszemélyesítéssel, fokozódik, hevül a vágy, hogy megérinthesse szeretőjét. A szerelem betelje162