Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete
A „Hold" mindkettőjük költészetében tükörképe szomorú lelkűknek: „Milyen szomorú vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. " (Ady: Kocsi-út az éjszakában) „ Én azt hiszem, hogy tükör a hold, amelyben halvány, bús arcom látom, " (Nagy Imre: Mint félénk gyermek) Összegezve, Nagy Imre szimbólum-technikájáról azt mondhatjuk: egyrészt átvett Adytól, másrészt önállóan is hozott létre jelképeket Ady hatására. Ilyen önálló jelképet: a már említett „ostor", „madár" (főleg pacsirta), a „tücsök". (Erről bővebben költészete tartalmi-formai jegyeinél.) Nem lehet véletlen, hogy a hatások közül Adyé a legintenzívebb, a legteljesebb, hiszen Adyt talán a legtöbbször forgatta Nagy Imre, másrészt ő volt a „népi lírikusok" számára az a nagy előd „ős", aki forrást jelentett munkásságukban. S ha már olvasmányélményeknél tartunk, akkor Szabó Dezső nevét kell még okvetlenül megemlíteni, hiszen egyik legkedveltebb olvasmánya volt Nagy Imrének. Ez az olvasmányélmény elsősorban a magyarságról írt sorskérdésekben mutatkozott meg. S végül említsünk még egy nevet, aki semmi módon nem mellőzhető a költőre tett hatások elemzésében: Sinka István. Itt azonban alapvető eltéréssel számolhatunk, az eddigiekkel összevetve. A korábban említett költök hatása egyoldalú volt, olyan értelemben, hogy Nagy Imre költészete nem hatott vissza. (Nem is hathatott, ezt a korok különbözősége kizárta.) Sinka István esetében azonban kölcsönhatásról szólhatunk. Hiszen Nagy Imre előbb lépett színre a Magyar Falu hasábjain. S végső soron ő is bábáskodott Sinka István költészetének születésekor. Amikor 1931-ben Sinka nyerte a „bronztulipán" pályadíjat, Nagy Imre ott volt a bíráló bizottság tagjai sorában. „... meghívták (a bizottságba) a múlt évi három győztest, köztük a Sárrétudvari Nagy Imrét." 2 1 Az igazsághoz tartozik, hogy a pályatársakat csak nemleges szavazás esetén vonták volna be a döntésbe, de ettől függetlenül Nagy Imrét, mint kétszeres bronztulipán díjas költőt felkérték a versek véleményezésére. Induláskor tehát kölcsönhatásról joggal beszélhetünk. Az évek múlásával viszont Nagy Imre költészete elmaradt esztétikai értékeit tekintve Sinka Istváné mögött. Ennek okainak vizsgálata azonban egy külön dolgozat témája lehetne. Tény az, hogy a 40-es évek tájékán Sinka István már „befutott" költő, míg Nagy Imrét - első kötetének (A holtak derese) megjelenése után is - az irodalomban csak egy szűk kör ismerte. Az Isten mint ítélkező többször előbukkan verseiben, de nemcsak művészi eszközként használja, hanem mint a keresztyén hitről való bizonyságtevést. Ez a világnézet Sinka István költészetében is fellelhető. „Az Isten Sinka világában a szó szoros értelmé21 Ua. mint a 16. 41. 154
