Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

Itt az élet szimbóluma, csak úgy mint a Tavaszi reggel című költeményben. „A kelő Nap piros fényt csorgat S csókolódzik a fákkal, kertekkel. " Söt Nagy Imre olyannyira hűséges követője Adynak, hogy még a nagy betűs formát is megtartja. A „Nap" azonban más értelemben gyakrabban fordul elő a költő verseiben. Nevezetesen a „Nap", mint Isten, istenség szerepel, nyilvánvalóan épít itt a keleti mitológiára. „Lépkedek a pocsolyák partján, panaszt tenni megyek a Naphoz. " (Az álmok fakír ja előtt) „Mintha számon kérné a Naptól csikófogát, nyikorgó kedvét" (Lócsontváz a pusztán) „ de a Nap látja, és rácsókol egy lángoló tüzes sugarat", (A pacsirta vére) „ Emésztő tűz hull rám a Napból" (Emésztő tűzben) A Tücsök a máglyán című legújabban megjelent kötetét lapozgatva más Adys szimbólummal is találkozhatunk. A Nap jelképe után gyakoriságban első a „Vér" szimbólu

: ma. A jelentéshasználatban ismét átfedéssel találkozhatunk. Itt is a vér egyet jelent a szenvedéssel, az emberi értékekkel: ,, Pacsirtavér, mely az égből Visszahull talán a kezemre ". A negatív tartalmat hordozó szimbólumok között legtöbbször a „Halál" és a „Hold" jelenik meg. Megint egymás mellé állíthatjuk a két verset, és azt látjuk, hogy Nagy Imréjé tükörképe Ady versének. „Én a Halál rokona vagyok, " (Ady: A Halál rokona) „én a Halál írnoka vagyok!" (Nagy Imre: a Halál írnoka) 153