Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

IRODALOMTÖRTÉNET - NYELVÉSZET - LITERATURGESCHICHTE - Tódor Györgyné: Nagy Imre költészete

balladai elemeket tartalmaz, bár műfaját tekintve nem nevezhetjük annak. A kétütemü vers epikus képpel indul: „ Sötét hodály árnyán írom a levelem, Pókháló árnyal rám, Tücsök sír mellettem. " A drámaiság tüze egy villanásnyira feldobban a 2. versszakban: „ Pórok nehéz sorsa A betűm vetése Milyen madár vinné Az Isten kezéhez ? " Ez után ki is alszik a tűz, és csendes líraisággá szelídül a 3-9-ik versszakig. A meditativ hang egyrészt a természet és a költő szoros kapcsolatának, másrészt a misztika felé hajló érzelemnek ad keretet. Ha Petőfivel való összevetésben szerkezet és szemléletbeli hasonlóságról szóltunk, akkor Arany János esetében a müfajbeli rokonság kerül előtérbe. Az elégiáról, balladáról már szóltam, de kimaradt még az, ami a leggyakrabban előkerült a Nagy Imre által használt műfajokban: az életkép. Itt újra hozzá kell tennem, hogy ebben is az „ős" Arany János, de a közvetlen hatást mégis Sinka István jelenti. Nagy Imrének ez az egyik legkedveltebb műfaja. Számos verset írt ebben a formában (Lóbőr; Virágot viszek a húgomnak; Hajnali képek a pusztán; Napszámoslány tisztálkodása; Az én utcám;) Mint versei legtöbbjében ezekben is sötét tónusú képek rajzolódnak ki, kivéve a két utóbb említetett. A felsorolt költemények közül, a legkiforrottabbnak tekinthető Az én utcám című vers. „Por és lárma két sor viskó közt, S a nap játékot csodálja: Póri gyermekek dinnyehéjban Port hordanak a pocsolyába, Hidat építenek, s az arcukon A nap legbúsabb csókja ragyog Nő a csalán az árokparton, Nőnek játszanak a parasztok... " Az élményszerűség elevensége olyan sűrűre szövi a vers világát, hogy feltörő indulatok, érzelmek már nem is férhetnek benne. 151