Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

én is. Mire maguk ott lesznek, ott leszek én is." Mán János bátyám visszafele jött, el is intézte a dógát, mire a szembejövők odaírtek." - „Vót ez az öreg Nagy Imre bácsi szegíny, a Lontya Nagy Imre bácsi. Az azt mondta: „0, tudol te a fenét, nem tucc te semmit!" Azt mondja Hajzer: „Na jössz velem Amerikába?" „O, ne hülyéskedj mán - azt mondja hát hova mennél Amerikába?" „Na gyere, elviszlek. Jössz?" - azt mondja. „Megyek." Oszt egy kis idő múlva mán négy lú egy gyönyörűszíp hintóval megállt az utcaajtóban. Oszt kutyák vótak benne, oszt lúnak látszott, hogy lovak. Beleült az öreg Imre bácsi. Nem értek még tán a Gébárig sem, mán akkor azt mondta az öreg: „Ájjál meg János - azt mondja - ájjál meg! Én mán nem megyek Amerikába - azt mondja -, nekem mán tiszta vér a fenekem - azt mondja - nízzed, tiszta vér még a nadrágom is!" „Nem? Hát gyere, menjünk Amerikába!" „Nem megyek Amerikába - azt mondja - mennyünk vissza!" Akkor oszt mondta neki: „Hát akkor eriggy vissza magad!" „Hát inkább úgy megyek, nem is ülök mán lel a hintóba, hazamegyek én mán innen magam is. Attúl kezdve aztán azt mondta: „Hát tényleg igaza van ennek a Hajzernek, csak tud ez valamit." - „Akkor itt vót ez a Lontya Nagy Imre bácsi. Mindig azt mondta, hogy vigye ki hát ütet Amerikába. Oszt eccer el is vitte. Az el is vitte, úgy, hogyhát odaállt ... nígy kutya vót befogva egy hintóba. Oszt: „Na gyere komám, ujj fel!" Felült. Oszt mire a Románsírho értek, akkor a seggin mán nem vót nadrág, hát a fődön csúszott vígig. Az meg azt hitte, hogy a hintóba ül." - „Eccer elmeséltek megint egy másik jelenetet. Itt Vértes alatt vót egy Kónyáné-féle kocsma. De hogy abba az időbe ki mért benne, én nem tudom. Vót egy fiatal ember abba az időbe, olyan idejű, mint ez a Hajzer. Lontya Nagy Imre. Összejöttek mint fiatalok, mert egyidejűek vótak. - És ez a Lontya Nagy Imre bácsi kint vót azelőtt Amerikába. Oszt hazakerült. Nem tudott meggazdagodni. Megint ott ittak, ott összejöttek. Mondja neki: „Te Hajzer! Ha te mindent tudol, vigyél ki éngem Amerikába!" Nem szólt semmit. Majd vígé lett, itten vicceltík ezt a Hajzert. Oszt itt a faluszélen vót egy ilyen nagy erdö. Azt mondja, keveredett egy forgószél ... ezt a Nagy Imre bácsit ott fennt ... ott kóvályogtatta fent az erdő tetejin. Hogy oszt utána hogy bonyolódott ez le ... Csak oszt azt mondta: „Jó van Hajzer, vigyél mán haza, ne vigyél mán éngem Amerikába!" - „Bent vótak valami kocsmába. Oszt valamit mondtak János bátyámnak. Persze azok se hittek semmit. Oszt János bátyám azt kérdte tőlük, hogy: „Akartok menni Amerikába?" „Hát hogyne!" Hát nem hittek azok semmit. Megérkezett valami fogat. Kutyafogat, vagy lúfogat... Valami fogat megérkezett. „Na - azt mondja - gyertek!" Hát azok fel is ültek. Igen ám de mire felültek, el is tünt. Oda is lett. Nem tudom miféle hegyek vannak ott ... Ott úgy odavágta ükét, hogy elég vót nekik feltápíszkodni, oszt onnét kezdtek hazamászkálni. Akkor oszt kezdtek hinni." 135