Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

a prádéskocsisa. Na, oszt ugyi, onnan eljöttek. Sütött a nap, jó idő vót. Az urat kivitték a másik tanyára. Azt mondja Hajzer: „Lajos komám! Igyekezzél hazafelé, mert mindjárt jön az eső!" Azt mondja neki: „Bolond vagy te! Hát nem is láccik semmi!" Azt mondja az öreg, mikor elindult, nem tőtt bele vagy 15-20 perc, mint egy ponyva, olyan felleg lett azt mondja, olyan eső lett, még a gatyája is átázott." - „Minálunk törtínt meg, mán a nagyapám idejibe - nekünk sógorság vót. Hát osztán nagyapám nem hitt neki: „Nem tucc te semmit, Jankó!" „Hm, sógor - azt mondja én nem mondom, hogy tudok ..." Hát osztán - azt mondja - eccer a lámpába nem íg a ... petró vót abba az időbe. Nem ígett... füstölt. Hát... hozzatok a másik bótbúl. A se ígett. A lámpa füstölt, nem ígett. Hát osztán mérges vót nagyapám: „Ez a Jankó csinált valamit. Ez a Jankó dóga!" Hát szombaton íg a lámpa, ugyanaz a petró ... Azt mondja nagyapám: „Na, figyejítek, megjön Jankó!" Hát nemsoká jött Jankó. Hát azt mondja nagyapám: „Te piszkos gazember sógor! Hát mit csináltál a héten velünk? Itt a setétben..." „Hát hisz Jankó nem tud semmit..." „Ennyit tucc!" - azt mondja." - „Akkor vót, mikor a lakodalomba nem ment velek. Anyám is, meg az ü felesíge is, meg ű is mondták: „Gyere, Sándor, gyere velünk, gyere mennyünk el együtt" Aztán hát hivatalosak vótak - nem ment apám. Na, osztán majd este lett. Hát elment írte. A fa tetejin vitte. Azt mondja, hogy nem látott senkit, semmit se de ű ott repült a fa tetejin. Aztán mikor letette akkor meg beleverte a fagyba. Esett-bukott ... Na igen. Anyám mán ott vót a lakodalomba, mikor mán Hajzer odament. „Na - azt mondja Ágnes, mingyárt jön az urad. Mingyárt mond valamit ..." Mán akkor megjáratta az erdőt vele. A fa tetejit. Nekiállt, hogy: „Mir csináltad ezt velem?" „Én? De buta vagy - azt mondja -, hát én itt vagyok. Hát te meg hun vótál? Mir nem jöttél el velünk mikor hittünk?" Anyám sorolta, apám nem dicsekedett vele." - „Eccer elmentek hozzá a csendőrök: „Hajzer bácsi, velünk kell jönnie!" Beleegyezett: „Jól van, de üljenek le egy kicsit!" A csendőrök leültek. Kis idő múlva megszólalt: „Na most mán mehetünk." De a csendőrök nem tudtak felállni a székből, akárhogy erőlködtek. „Jól van, Hajzer bácsi, nem kell velünk jönni csak engedjen el bennünket!" - „Eccer két csendőrt küttek érte, mer hogy gyógyított. Oszt értekűttek két csendőrt. Hát János bátyám meg persze tudta. Leültette a két csendőrt oda az asztalho. Elibéjek tette a kancsót, poharat, megöntötte borral: „Na igyanak az urak!" Igen, ám nem bírták az asztaltúl a decis pohár bort felemelni. Níztek egymásra. Nem mertek szólni, csak vártak. Azt mondja János bátyám: „Mindjárt - azt mondja - egy kicsit átőtözök, oszt megyek." Hát ott níznek egymásra. Nem mertek szólni. Nem bírják a decis pohár bort. Majd oda került a sor, hogy felőtözött János bátyám. Azt mondja: „Hát mir nem itták?" - mintha nem tudná. „Hát János bátyám - azt mondja -, ne tessék haragudni, de mink nem bírjuk." Akkor oszt bevallották, hogy nem bírják. „Énértem jöttek?" „Igen." „Oszt a decis pohárt nem bírják ...? Na, igyák meg az urak, mennyenek, majd megyek 134