Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

hárman vagyunk..." „Nem a," - azt mondja - többen vagytok!" Na, betette az ajtót. A kereszt mindig a nyakába vót. Kúcslyukra, hasításra, mindenfele odatette a keresztet. „Na - azt mondja - a felesígedrűl, meg a kisjányodrúl vedd le az inget, tedd le a küszöbre, lípjél rá bal lábbal, oszt üssed bal kézzel, de akármi ... véres vagy mi, ne törőggyél vele! Úgy is lett. Persze vires lett az ing. Mikor oszt azt mondta „Most már elég - ehhe bátorság kellett, sokszor eszembejut, én se tudom, hogy merném megtenni - 12 órakor íccaka vigyed nem tudom milyen keresztútho, de akármit kiabálnak utánad, akármit mondanak, hátra ne nízz mert meghalsz!" És mikor odaért nem tudom milyen ... bal kézzel vagy jobb kézzel, valamerre el kelletett neki hajítani ezt az ingeket. Úgy is lett, mikor elhajította, akkor kiabált a bábaasszony, hogy: „Segíccs rajtam ..." Nem szólt ídesapám, mert ha szólt vón, baj lett vón. Másiknap hallaccott, hogy a bábaasszonynak keze-lába össze van törve. Rimánkodott János bátyámnak, hogy gyógyíccsa meg. Az azt mondta neki: „Nem gyógyítlak meg! Nagyon jól tudhattad, hogy kivel kötöl ki! Hát akkor dögölj meg!" Meg is döglött akkornap. Akkornap meghalt." - „Asszony vót a beteg és a pendelyit kellett hogy elvigye. És egy pálcával a pendelyt megverte és 7 egér ugrott ki belőle ... meg is gyógyult." - „Azért viaskodtak mert a másik megrontott valaki mást, oszt akkor üneki szóltak. Oszt akkor ezek így összeverekedtek. Ha győzött akkor /a megrontott személy / felszabadult. Mert emlékszem rá, a nagyapámnak vót valami unokaöccse. Oszt dohánt csomóztak. Oszt egy jány, meg a jánynak a szüleje szerette vóna ezt a fiút. A meg nem adott rá semmit. Oszt itt vót a nagybátyámnál, hát mit adott az Isten ... íccaka nem hagyta aludni. Nem tudott aludni, ót nem tudott dógozni. Hát oszt elmentek ehhe a Hajzerhe, ez oszt ... Nagyapám sorolta, hogy - azt mondja - „Hallottam én valami ... valami mozgást, ... de hogy mi., össze vót törve reggelre minden. Ott összeverekedtek. De mind a ketten a kúcslyukon mentek be! ... Bent a lakásba ..." - „Azt mondja, hogy ű a két szemivel látta, hogy kiűzte az ördögöt a gádzsóból. Azt mondja, az illető úr mikor a templom felől jött, makogott az ördög benne. Nem szerette a templomot. Na majd osztán én nem tudom hogy ki, beszélt János bátyámmal. Az űzte ki belőle az ördögöt. Azt mondja olyanforma vót, hogy két bika összecsapott. Azt mondta az embereknek, hogy - tán ü veres bika vót, a másik mit tudom milyen ... oszt - azt mondja -, ha a veres gyenge - az vót ü - akkor a másiknak a kiskörmit a csákánnyal... hogy hítták ezelőtt... fokos! „Üssítek, gyengiccsítek mer akkor megöl!" Na osztán nem kellett segíccsíg, ü kiugrasztotta ... elugrasztotta a bikát. Hogy oszt eltűnt vagy mi lett, nem tudom. Az ördög kiment a gádzsóból csakugyan." - „Úgyhogy az elment a családtól egy-két napra az erdőbe. Mire visszament, tisztán össze vót verve. Az erdőbe, ott birkóztak, hogy kivel-mivel, azt nem tudom. Azt mondta abban az időben, neki meg kell birkózni a szellemekkel. Elment az erdőbe, osztán űk ott vitatkoztak, még a fák is meg vótak hajladozva, össze vót törve minden." 130