Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: „Az Isten úgy teremtette..." (Történetek Hajzer János vértesi táltosról)

„Vót, hogy kint dógoztak a fődön. Mondták neki: „Még ezt a kicsit kapáljuk meg, János bácsi!" Azt mondja: „Nem lehet, mán itt az idő, nekem mennem kell vívni. Ha én leszek az erősebb, nem veri el a jég a határt, de ha vesztek, igen." „Azt mondják, ha jött egy nagy üdő, akkor űk felszálltak - ilyesmit mondtak -, és akkor tüzes karddal nagyon sokat verekedtek. És vót olyan üdő, hogy nagyon nehéz vót neki átharcolni. Mert azt mondták, hogy a nagy üdőjárást is ü befolyásolta. Hogy elterelte azt a rossz üdőt, meg jégesőt, meg aztán zivatart, meg mindent. És mondta, hogy ű akkor nagyon elfáradt." „Bika képibe viaskodtak, oszt akkor összeverték egymást. Na igen, az egyik macskaszínbe vót, a másik meg kutyaszínbe. Hallottam, hogy nem egyforma színbe vótak." „Birkóztak. Fent a felhőkbe - ahogy mondták - bika képiben. Azt is megmondta, hogy ű milyen szőrű lesz. Olyan kormos bika. Ő vót a kormos. De ugyi, hát ki tudott neki segíteni odafent. Hát ugyi ha most én ... Egy szellemmel nem merék szembe menni. Ha bal kézzel ütné a lábát. Akkor segítene." „Vót mikor jött egy nagy üdő felfele, osztánhát Hajzer meg kiment. Hát ugyina, nem tudták mér ment ki. Na, majd vígelett az üdőnek. „Hát - azt mondja - nagyon megszenvedtem!" „Hát hun?" - azt mondja - „Hát mit gondoltok, milyen jég lett vóna itt?" Ű - azt mondja - szembeállt és még csak meg se vót ázva, szárazon ment be a nagy üdőbe. Csak elfáradt. Azt mondja: „Nehezen bírtam vele - azt mondja - a felleg lehúzott - azt mondja míg megmentettem a jégtől ..." Ezeket hallottam." „Jött egy nagy üdő, nagy fekete felleg. Jött avval a nagy felhővel egy nagy bika. És mondta, hogy neki mostmán menni kell és avval a bikával neki meg kell vívni. És akkor ű is bikává változott és akkor űk összeviaskodtak. Összehasgatták egymást. Megbirkóztak. Az vót, hogy amék nyertes vót az maradt meg, az egyik meghalt. De Hajzer győzött." „Hajói emlékszek, úgy mesélték az öregek, hogy ők kilencen vannak a világon állítólag és egy bizonyos időnként ők tanálkoznak. De mán mikor elérik ezt a bizonyos kort, akkor újra születik helyettük másik. És ők bizonyos időnként ilyen viaskodáson mennek keresztül. De ez nem szabad szemmel látható valami állítólag. Hát ilyenkor mikor oszt eltűnt így két-három napra, nem tudták ... még a felesége se tudta, a családja se, hogy ők akkor ott mit csináltak. Területük vót nekik, de hogy mi határolta be ezt a területet... Kilencet mondtak, hogy vannak ők összesen." „Azért küzdöttek, hogy méknek a tudása nagyobb. Keresztútnál. Lent a fődön küzdöttek, de csak mindig a keresztútakat keresték. Azt is mondta, ha hí segíccsíget, 131