Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése

lentétben a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés lehetőségét teremtette meg. A Paptanyán és a Bortnyák-tanyán vehettek át az 50-es évek fordulóján alakult közös gazdaságok 5-10 kh összefüggő szőlőterületet. A „Dózsa" tsz 1949-ben alakult meg, amely a Bortnyák-tanyán „örökölt" nagyobb szőlőterületet, a másik tsz a „Béke" központja a Csonkási „Pap-tanya" volt. Ez utóbbi kétévi működés után, míg a „Dózsa" tsz 10 évi tevékenység után 1958-ban bomlott fel. 1958-60 között a falu határában nem folyt nagyüzemi gazdálkodás. Az 1960-as évekig a történelmi-gazdasági folyamatok a szőlőtermelés birtokviszonyainak alakulását eltérő módon érintették, amely az alábbiakban összegezhető: - A szőlőbirtok aprózódása meghaladta a mezőgazdaság egészére jellemző méreteket; - A kapitalizálódás nem érintette úgy a szőlőtermesztést, mint a szántóföldi növénytermesztést; - A kisárutermelő jelleg volt a domináns; - Az 1949-53 közötti kollektivizálás nem változtatta meg a szőlőtermelés kisárutermelő jellegét. Az eltérő müvelésmód, fajtaösszetétel stb. nem teremtette meg a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. - A termőterület nagy része a tagok háztáji kezelésében maradt. Az 1962-ben megindult II. rekonstrukció az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet által elkészített terv szerint indult be, amely községekre, dűlőkre irányozta elő a fejlesztés lehetőségeit, az ökológiai, közgazdasági tényezők figyelembevételével. A két tsz alig 50 kh szőlőt telepített. Telepített fajták: Mézesfehér, Piros szlanka. Olaszrizling. A „Búzakalász" tsz a Csonkáson, az „Alkotmány" tsz a Nyírierdő dűlőben hozta létre 240x60 cm szőlőültetvényét. Most azonban már szervezési tapasztalatok állottak rendelkezésre, jogszabályilag biztosítottak kedvezőbb helyzetet a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmeinek elosztására (földjáradék), a belső önállóságra, megszüntették a parasztságon belüli, a múltba vezető politikai diszkriminációt, s ezzel együtt jelentősen növekedett az állami támogatás is. Az állami támogatás elsősorban a szakemberellátásban, másodsorban a beruházások támogatásában jelentkezett. Igaz, hogy a hosszúlejáratú beruházási hitelek visszafizetésének kötelezettsége csökkentette a tsz-ek saját forrásból való költségeit, lehetőségeit, a hiteltartozások részbeni törlésével azonban a helyzet sokat javult. A háztáji és a közös telepítések eredményeként 1966-ban 349 kh. hold volt a szőlő. Az 1973. február 10-i, 1972. évet értékelő közgyűlésen elhangzott, hogy a termelőszövetkezet beruházása az előző évhez viszonyítva mindössze 70 000,- Ft emelkedést mutat, amely abból adódik, hogy a jelzett gazdasági évben az idevonatkozó rendelkezések alapján a tsz-nek módja volt 27 ha szőlő és 31 ha szétszórt gyümölcsöst, valamint az elődök által telepített 15 ha szamóca kiselejtezésére. Az ültetvények kiselejtezéséből 3 017 000,- Ft összegű leírást eszközöltek. Az 1973. szeptember 15-i vezetőségi ülésen mintegy 1800 q szőlő betakarításáról esett szó. Október 5-ig a Mézesfehér, október 20-ig a Piros szlanka, október végéig az Olaszriz11