Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése

ling szüretelését fejezték be. A zavartalan szállítás lebonyolítása érdekében a tsz-ekkel szállítási és betakarítási ütemtervet egyeztettek, amely a minőség megóvását is jelentette. A Bortnyák-tanyán levő szőlőfeldolgozóba szállított szőlőért kg-ként 14 cukorfoknál 4,7 Ft alapárat, 70 fillér nagyüzemi felárat, 10 fillér nyereség visszatérítést és 12 fillér fuvartérítést kaptak. 1974-ben a szőlő területe 95 ha volt, ebből nem termő terület 55 ha. Az 1974. évi tényleges területből már korábban művelési ág változást kellett volna kérni azokra a területekre, amelyek nem termőként voltak nyilvántartva. Ezek csak névleg növelték a szőlőterületet, valójában vagy már kiszántották, vagy elöregedett, elszórt nagyüzemi müvelésre alkalmatlan területek voltak. A telepítésről a tsz akkori pénzügyi helyzetében szó sem lehetett. Olyan nagy mennyiségű tápanyag feltöltését kellett volna megoldani, amelyek költsége - termelési hagyományok híján - csak nagy távlatokban térült volna meg. Cél tehát a megmaradó területek intenzív művelése és szakszerű kezeléssel még jövedelmezőbbé tenni az ágazatot. Az 1974-ben elért 3 q/ha termésátlag elsősorban a rendkívüli időjárás eredménye, de közrejátszottak termelési hiányosságok is. A korábbi években elért 40-50 q termésátlag azt jelzi, hogy az átlagos évjárat esetén a 60 q/ha termelési szint megvalósítható. Az új szőlőtelepítések ellenére a szőlő területe tovább csökkent, amelyet több tényező befolyásolt: - A mezőgazdasági lakosság elöregedése és csökkenése. - Az ültetvények rendkívüli eszköz- és munkaigényes volta. Az ipari eredmények begyűrűzésével a költségek egyre jobban emelkedtek. 1965-ben a fiatalabb és különösen a férfi munkaerő kiáramlása a mezőgazdaságból jelentős gondot okozott. A tagság jelentős része még 1972-ben is 60 év fölötti volt. Az ilyen összetételű, túlnyomó részben a régi típusú gazdasági termeléshez szokott, nagyüzemi tapasztalatokkal nem rendelkező és természetesen a régi kisparaszti „szakképzettségű" emberekből állott, akiknek alkalmazkodása az új körülményekhez természetesen nem volt ellentmondásmentes folyamat. A termelőszövetkezeti parasztság elöregedése, ha súlyos problémákat is vetett föl, a 70-es évek közepétől a „nemzedékváltás" révén fiatalosítási tendenciát indított el, amely a korábbi kisparaszti gazdálkodás tudati befolyásától való nagyobb mentességet és más irányú szakképzettséget, és apáiktól sok tekintetben eltérő aspirációkat is hozott magával. Ilyen körülmények között indult meg az a tavaszi munka, mely a 70-es évek végén és a 80-as évek első felében a falu történetében soha nem tapasztalt telepítési hullámot indított el. Az újabb rekonstrukciókat a következőkkel lehet magyarázni: A szövetkezet művelési ágankénti hasznosítása megfelel a szövetkezet adottságainak. A község földterületének adottságai átlagosak, szántó területének egy része gyenge termőképességű, a Dél-Nyírség tájegységhez tartozó, sekély termőrétegű homoktalaj. 12