Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Gráfik Imre: Építészeti hagyomány - változó falukép - a falu jövője (Kelet-magyarországi esettanulmány)
Az egyes főbb alaptípusokon belül több típusváltozat különböztethető meg, mint az a településen két időmetszetben készült fényképfelvételeken is jól megkülönböztethető, de a generális alaptípusok világosan elkülönülnek. 4 2 Ebben az összefüggésben feltétlenül és ismételten utalnunk kell arra, hogy Berekböszörményben, a vizsgálat időszakában a telekszerkezet, s az épületállomány jobbára még hagyományos rendje nem bomlott fel olyan mértékben, hogy drasztikusan átalakította volna a tradicionális faluképet. Összhatásukban még a történetileg kialakult telekelrendezés, udvarbeépítés, épület elhelyezés változatai voltak meghatározóak a faluban. Az itt-ott átrendezet udvarok ill. a közbeékelődött újabban épített házak csak kisebb egységekben, rövidebb szakaszokon bontották meg a funkció és elem viszonyában helyzet-diktálta lépték harmóniáját. Különös figyelmet fordítottunk a település külső tereinek és az épületek belső tereinek valamint a felhasznált anyag-elemeknek viszonyára, a kettő összefüggésrendjének változására. Mind a külső, mind a belső tér vonatkozásában röviden ki kell térnünk az anyag elemek (objektumok) kivitelezése során felhasznált építőanyagokra. E téren részben még ha kényszerűen is -, de bizonyos hagyományokon alapuló ellátás ill. gyakorlat figyelhető meg (pl. ún. vályog tégla, vagy égetett tégla falak, cserép tetőfedés). Színvonalas, korszerű anyagok betörése jelentős mértékben nehezen várható (pl. parketta, szőnyegpadló, tapéta, csempe). Sajnálatos ugyanakkor az a tény, hogy a kétségtelenül növekvő igények - és a rivalizálás, valamint a divat - igen sok esetben anyag-idegen megoldásokat hoznak létre (pl. betonkerítés, linóleum padozat, kritikátlan színhasználat). Ezek az „eredmények" kétségtelen tényleges gazdasági-anyagi értéknövekedést mutatnak, ám egyidejűleg szinte felbecsülhetetlen és jóvátehetetlen esztétikai értékcsökkenéshez vezetnek. Az évszázadok alatt kialakult harmóniák megbomlásával kapcsolatban csak utalunk az országosan elterjedt, új falusi (paraszti!?) házak szervetlen, organikus 42 Az ún. kockaházak előretörésével kapcsolatban egyetértően idézzük az általánosítható telkibányai tapasztalatokat: „Az új sátortetős épületek megjelenése a polgári jellegű építkezés általánossá válását és ezzel egy időben a paraszti jellegű építkezés számtalan racionális elemének elhagyását jelenti." S. NAGY K. 1979. 13.; Továbbá:" ... utolsó típus az ún. kockaház... akkor is megjelenik, ha a gazdálkodási feltételek ezt nem indokolják, és a telek használatát a régi típusú lineáris épület jobban segítené... Az átépített parasztházakban az utcai homlokzat sokszor megtévesztően olyan, mintha kockaház volna." S. NAGY K. 1980. 80. és 133.; E háztípus egyeduralmának okai nagyrészt már feltártak: KENÉZ GY. 1978. 9.-10.; Egy dolgot azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül: „Eltekintve attól, hogy a Varsányban kutató néprajzosok mindegyike rossznak és perspektíva nélkülinek tartja a sátortetős háztípust és az általa sugalmazott életformát, mégis el kellett ismerni, hogy ezekben a házakban valósulhatott meg először a korábbiaknál sokkal magasabb színvonalú élet lehetősége." ZSIGMOND G. 1978. 169.; Ez a felismerés ill. megengedő érv már a két világháború között is regisztrálódott: „Az utóbbi évtizedek legkorcsabb stílusainak, legselejtesebb példái süllyedtek le a faluba. A szecessziónak, neobarokknak és a klasszicizálásnak példátlan korcsai épültek a falu tágas, szép utcáira, olyanok, hogy hozzájuk képest minden parasztház és minden úri kúria összes társadalmi árnyékával együtt is valóságos műremek. A szerencse csak az, hogy mégis higiénikusabbak ezek a házak, mint a régebbiek voltak, és mégis vannak olyan falvak, ahol az építésbeli újításnak ez a rettenetes hulláma még nem ömlött végig." ERDEI E 1974. 188-189.; A folyamat megállítása s a választék kialakítása érdekében tanulságos áttekinteni a korábbi törekvéseket: BEREY K. 1978.; TÓTH K. 1978. 100
