Módy György – Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 8-9. (Berettyóújfalu, 2001)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bodnár László: Monostorpályi szőlő- és borkultúrájának fejlődése és visszafejlődése

pítéssel, mint a történelmi borvidékek hegyein az oltványon, nagy értéket jelentenek a szőlők. 1895-ben 49 kat. hold, 1935-ben már 59 kat. hold területen termeltek szőlőt. A szőlő-gyümölcs és borgazdaságról szóló 1959. évi 23. számú törvényerejű rendelet, valamint a földművelésügyi miniszter 2/1959. (XI. 27.) FM-Élm. M. számú együttes rendelete (2. sz. melléklete) alapján a falu határát nem sorolja az Alföldi borvidékhez. Az ún. „bortermőhelyek" kategóriájában, a szőlőtermesztésre kijelölt községek (szölőkataszter szerint Il/a és Il/b osztályú) immúnis homoktalajú területek sorában találhatjuk. Az 1938. évi XXXI. tc. a direkt termő szőlők telepítésének és pótlásának tilalma mellett a meglevő ültetvények három év alatti kivágását, illetve átoltatását is elrendelte. A szőlő- és borgazdálkodásról azóta megjelent rendelkezések hasonló szelleműek voltat. A szőlő- és borgazdaságról szóló 2/1959. (XI. 27.) FM-Élm. M. rendelet szerint a borvidékeken a direkt termő fajták tőkéit 1966. december 31-i, az arra a területre engedélyezett szőlőfajtákra át kell oltani, vagy ki kell vágni. A direkt termő fajták még ezt megelőzően az újabb rendeletek ellenére az 1938-as rendelkezés után is tovább terjedtek. E területen mintegy 60%-ban a direkt termő tőkék más fajtákkal keveredetten fordultak elő, mivel azonban a különböző fajták termését nem elkülönítve dolgozták föl, az előállított bor direkt termő jellegű. A tisztán derekttermő fajták közül a legnagyobb területet a részben szőlőként fogyasztott Othelló és a Noah foglalta el. A II. világháború után alakultak ki a szőlőültetvények Tejfeles határában. Ez a terület minden esetben gyenge homoktalajú, szántóföldi műveléssel gazdaságosan nem hasznosítható, fedettség hiányában a széleróziótól fokozottan veszélyeztetett termőhely. Ehhez a szőlődűlőkhöz kisebb-nagyobb pajták is kapcsolódtak. A szőlősdombok lábánál, ahol a talajvíz megfelelő szinten volt, gyönyörű zöldség-gyümölcs kultúrák alakultak ki. Itt termelték a híres monostorpályi zellert, innen szállították a sok zöldséget (paprikát, paradicsomot) Debrecenbe, itt alakultak ki a nagy földieper táblák a II. világháború után. A mezőgazdaság kollektivizálódása után, s a tulajdonosok kiöregedésével a szőlőterületek kipusztultak. A két világháború között a kényszerű szőlőtelepítést korlátozó, illetve tilalmi időszak alatt nemcsak a felújítás, sok esetben a pótlás is hiányt szenved. Az évenként telepíthető szőlőterület nagyságát a földművelésügyi miniszter évről évre rendelettel állapítja meg. Monostorpályiban az 1948. évi felmérés alapján 256 szőlőtulajdonos volt, akik 137 kat. hold szőlőt müveitek. Az 50-es években bevezetik a begyűjtési rendszert. Kisebb könnyítést jelent az 1953. évi 27. számú tvr. A szőlőtermelőket érintően megszünteti a szőlők után a termény, élőállat és állati termék beadását. Csökkenti a kötelezettségeket az is, hogy a birtokcsoportba sorolásnál a legelő, a gyümölcsös, a kert, az erdő és nádas mellett, a szőlőt sem veszik figyelembe. Megszűnik a szőlő területének ötszörös számbavétele.. Eltörlik a háztáji szőlőterület után is a borbeadási kötelezettséget. 9