Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Pálinkás Patricia: Berettyószentmárton földrajzi nevei

I van szó (Osváth II, 235.). A név a Berettyó folyó nevét és a német Mühle ,malom' szót tartalmazza. Vö.: Malom-zug. BERETTYÖSZENTMÁRTON 1. Szentmárton. -f BERETTYÖSZENTMÁRTON-PUSZTA 1. Szentmárton. 4- BERETTYÓSZENTMÁRTONI-PUSZTA 1. Szentmártoni-puszta. -f BIKALLÓ 1. Bikás. BIKÁS — Bikás, Bikázsba; Bikázs-düllőü, -be (98). — 1648: Kalmár Margitnak jutott Szent-Mártonon két házhely, egyik a Bikalló Szélin (Szök. 1611.). Az Ölyvös, a Mezősasi határ, a Pásztor-zug, a Mezősasi út határolja. Sík terület, legelő és szántó, tanya is található itt. A név a »szarvasmarha hímjét' jelentő bika főnév és az -s helynévképző kapcsolata, a valamivel bírót jelenti. Itt tartották a község bikáit az adatközlők szerint. Figyelemre méltó, hogy a Csődörös mellette fekszik. BIKÁS-DULÖ 1. Bikás. BÓCS — Bóucs, -ba (76). — 1274: Bolchyda (Györffy 604.); 1291: Boich (Györffy 604.); 1453: (Szök. 1101.); 1755: Bótsi határ (Szök. 474.); 1783: Botzy (T2); 1806: Bócs (Lipszky); 1823: Bots (Acta 7.); 1832: Boles (Visitatio 10.); 1851: Bócs-puszta (Fényes I, 138.); 1860: Bócs (Protocollum) ; 1863: Bocs puszta (Hnt. 176.); 1864: Bócs puszta (T7); 1875: Bócs (Osváth II, 230.); 1888: Bocs puszta (Hnt. 239.); 1891: (TI 1); 1901: Bócs-puszta (Borovszky 50.); 1907: Bócs puszta (Hnt. 104.); 1944: Bócs (Hnt. 119.); 1945 k.: Bócs puszta (TI2); 1967: Bócs (Hnt. 146.). A belterület, a Furtai út nyugati oldala, az Ölyvös, a Mezősasi út határolja. Nagy kiterjedésű, kb. 2000 hold. Részei a KisBócs és a Nagy-Bóos. Sík terület, szántó és legelő. Bölcs a Hontpázmány-nem birtokaként tűnik fel, a XII. sz. elején keletkezhetett. 1291—94 körül már két faluból állott: Ders-Bócs és Apa-Bócs (Ortvay 523.). Egy 1381-es oklevél Kethbulch-ot említi. A XIV. sz. elején szakadt ki belőle Szentmárton és a Berettyó túlsó partján fekvő Sárosbolcs, melyet a Hontpázmányok bírság fejében engedtek át a Barsa nembeli Apa fia Miklósnak. Sárosbolcs később elnéptelenedett, 1455-ben már puszta (Jakó 217.). Sor került a határ megosztására is, a Hontpázmányok és Barsák hosszú pere nyomán a település végleg ketté szakadt. A Mindenszentek tiszteletére emelt templom körüli rész megtartotta a Bolcshida nevet, Szent Márton templom mellett pedig kialakult az új falu (Jakó 80.). Földesurai a Bolcsiak, Nadányiak, Váncsodiak, 1481-ben Mátyás királytól heti- és országos vásár tartásra nyert jogot (Csánki 597.). Vámja és réve (a Berettyón) is volt (Iványi 85.). 1515-ben erdő is volt itt. 1552-ben Bólch falut 7 telekkel írták össze. Az 1692-es összeírásból már hiányzik a lakott települések közül (MezÖlsi 265.). 1617-ben Zsáka tartozéka volt, utána Bakonszegé, az 1850-es évektől Szentmártoné (Osváth II, 239.). Az 1830. évi térkép szerint a Bócsi Telek (faluhely) Berettyóújfaluval szemközt délre, a mai Berettyószentmárton belterületén feküdt (Bunyitai III, 212.).(Részletesebben 1. Györffy 604.; Mesterházy 72—74.; Módy 1981, 108—109.). Az adatközlők szerint Bócs 1925-től megszűnt urasági birtok lenni. Arra is emlékeznek, hogy a községházánál volt egy pecsét Bócs névvel. A név a Bölcs helynévből ered az -l elíziójával és a magánhangzó megnyúlásával. A Bölcs helynév személynévből származhat. 237