Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

per"-rel, amelyben a boszorkányság mint fő vádpont szerepelne, nem találkoztunk, de több rágalmazási, becsületsértési perben szóba jön a boszorkányság is. Ilyen pl. Czellér Pál feljelentése testvére, Szabó Jánosné Bársony Jánosné és saját felesége ellen, mondván, hogy ezek „megettík" őt. (19, 19/A) Gzellér Pál boszorkánynak nevezte a három asszonyt. Szabó Jánosnak is azt mondta: „A felesíged csapott tíged a lú hátárul a földre és evett megh"! A saját felesége úgy került gyanúba, hogy ő is ott volt, mikor Szabó János leesett a lóról. Hiába állítja, hogy ő nem lehetett ott, mert akkor éppen „gyermekágyba fekütt". Czellér Pál több helyen is elmondta, hogy „mind azulta nincsen egészsége, amiulta Szabó Jánosné a macskáját a kerék alá tette." Czellér Pál onnan szerezte a bizonyságot, hogy elment Perbálthidára Fehér Annók „nízőhöz", és az világosította fel, hogy „ihárman vadnak, akik megh ettek és az edgyik az éczaka a fejednél állott". (Ez nem lehetett más, mint a felesége!) „A szomszédban vagyon az edgyik és oltamazd magadat tülle, tudod, mikor az ura a Lú hátárul leesett, akkoris mégha csapta a Lú hátárúi az földhöz". Hazafele jövet éjszaka Czellér Pál bement Nagy Ferenc házához, aki csodálkozva kérdezte, „hol tud járni éczakának idejin"? „Nem is tudgya a Felesíghe ilyen éczaka hol jár, és arra a szóra szólván Czellér Pál úr, de bizony tudgya, mit csinálok a lelkinek, mert most is itt halgattya a kéminyben, és ha haza megyek is mindgyárt megh mongya, hogy most Perbálthidán és itt voltam". Azt is mondta Czellér Pál Bársony Jánosnénak: „tudod Sára, mikor a garádicson leestem, akkor ettél megh engemet"! A törvényszék Szabó Jánosné nevében 29 tanút hallgatott ki, végül Czellér Pált „nyelvinek válcságán" 100 forintra megbüntették. Czellér Pál azonban nem nyugodott, tovább boszorkányozta az asszonyokat. Azt is mondotta: „ki kéne őket vonyogatni a Házbúi"! Szász Györgyöt is kusztonozta: „űk ettek megh tígedet is, mert nem jól forgolódtál utoljára körülötte", „jer, vonnyuk ki a Házbúi", azután „kurvája, boszorkánya" szóval illette a három asszonyt. Többször hivatkozik ismét a „nízőre", aki világosan megmondta, hogy a három fiatalasszony boszorkány, és ők ették meg. Azt is mondta: „Kis Marjába elég Boszorkány Ifjú Asszonyok vadnak, nímelyiknek hadra jár a szeretőjük". Felújul tehát a per. Most Bársonyné a felperes, és most meg 35 tanút hallgatnak meg. A Délibéra tum újból 100 forintra marasztalja el Czellér Pált. Mivel Czellér Pál ez ellen tiltakozást jelent be, még 14 tanút idéznek be, de ezek, mintha összebeszéltek volna, egyöntetűen kijelentették, hogy nem tudnak semmit (,^per omnia nihil"). Összesen tehát a három tárgyaláson 74 tanút hallgattak ki, s mindannyiszor a rágalmazót ítélték el, az asszonyokat viszont felmentették a boszorkányság vádja alól. Van még néhány célzás boszorkányságra. Nagy Ferencz Nyíri Tacskóval szemben úgy káromkodott: „mit csinál a vont szemű anyjának". A „vont szemű" asszony pedig gyanús, hogy szemével tud rontani. (103) Kasza Pál felesége is szemével rontotta meg unokáját. Először Mósik János kezdte terjeszteni, hogy Kasza Pálné boszorkány, és „ő ette megh a gyermeket". (134/a) E célzásokból azonban nem lett per. Viszont 1733 első felében egy igen csúnya rontási história kelt szárnyra. Szántó Istvánné menye, Szántó Gáspárné azt kezdte beszélni a faluban, hogy anyó199