Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Udvari története a XVI. század derekáig

is váltotta vissza.

2

9 Az Udvarival és Bajonnal szomszédos Báránd ekkor már régen püspöki birtok volt.

3

0 Érthető az összefüggő birtoktest kialakítására való törekvés. Mivel a XIV—XV. század fordulójától Udvari a váradi püspökség birtokai között szerepel, nagyon valószínű, hogy az Izsákai család tagjai 1350-ben vagy 1351-ben éppen Udvari egész, de inkább a nagyobbik részbirtokát adták át Demeter püspöknek. Szerep birtokában ugyanis háborítatlanul megmaradtak, éppen az 1349-ben kölcsönösen vállalt megegyezés következtében. * * * Félreérthetetlen és közvetlen okleveles birtoklástörténeti adatok hiányában ezért a váradi püspökség falunkbeli földesuraságát 1350 nyarától keltezzük. Bessenyei Domokos tehát a Budun-ágbeliek és a püspök előző évi „békés egyességét" megtudva jelent meg 1350. március 17-én az esztergomi káptalan előtt s próbálta érvényesíteni a Vécs-ág „ősi jussát". Elsősorban a valóban ősi, közös nemzetségi monostoros falura Szerepre és az ahhoz kapcsolódó tartozékokra Udvarira és Nyékre. A kor birtokpereit ismerve az már megszokott volt, hogy ugyan a falvak megnevezése nélkül, de igényét a Budun-ágbeli családok kezén lévő többi birtokra is kiterjesztette (. . . ac aliis possessionibus . . .). Hiszen ezt már 1316-ban is megtette, minden bizonnyal eredmény nélkül, mivel a XIV. század második feléből sincs egyetlen adatunk arra, hogy Udvarinak akár csak részbirtoka is az Izsákai vagy Bessenyei családok földesurasága alatt volt. Majd csak a XV. század közepéről lesznek olyan adataink, melyekből arra következtethetünk, hogy a falu valamilyen részét megőrizhették. De sajnos a püspöki birtok Udvari faluról sem szól egyetlen forrás sem 1350 és 1403 között. Az okleveles adatok feltűnő hiányára egyik elfogadható magyarázatot BUNYITAY Vince adta éppen Báránddal kapcsolatban, mely a püspökség régi birtoka és „. . . mint ilyen, nem szolgálván adás-vevés vagy testvéri osztály tárgyául, középkori okleveleink, melyek leginkább az említett tárgyakkal foglalkoznak, alig emlékeznek róla."'

3

1 Ha ezt Báránd esetében figyelembe kellett vegyük, akkor Udvari vonatkozásában is helyt állhat. Természetesen az okleveles anyag hiányát magyarázhatja az is, hogy a váradi püspökség levéltára nagy pusztulást szenvedett, amikor a törökök elfoglalták Váradot. 29 A nagy-károlyi gróf KÁROLYI CSALÁD OKLEVÉLTÁRA. Codex Diplomaticus comitum Károlyi de Nagy-Károly. I—V. (Sajtó alá rendezi GÉRES1 Kálmán, Bpest, 1882—1897) I. 184—185. és ANJOUKORI OKMÁNYTÁR. V. 514—515. — Az 1351. szeptember 3-án kelt oklevélből kitűnik, hogy a püspöknek elzálogosított birtokrészeket a Bajoniak korábban Zeleméri Mihály fia Jánosnak adták zálogba, de 1342—1351 között visszaváltották. 30 M. NEPPER Ibolya—MÖDY György: Báránd és környéke a török hódoltságig. In: Báránd története és néprajza.' (Szerk. BALASSA Iván, Báránd, 1985.) 38—40. JAKÓ nyomán (lásd uő. i. m. 62—63.). MÖDY szerint Báránd vagy a bihari, vagy a békési várispánság birtokából került a XII—XIII. század fordulóján a váradi püspökséghez. Ösi egyházi birtok voltát bizonyítja, hogy a falura később sem tartottak igényt a környék legrégebbről ismert földesurai, a Zovárd-Sártványvecse nemzetségből származott családok. 31 BUNYITAY Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig I—

III. (Nagyvárad, 1883—1884) III. 203. 73