Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig
Elpusztult bronzkori telep nyomára akadtunk még a Sárréti tanyától a Ferendek halom felé húzódó hátságon. 3 7 A középső bronzkort kitöltő gyulavarsándi kultúra — időszámításunk előtt 1700—1400 — leletei a tágabb környéken jelen vannak. Az őskori kultúrák nagyobb régiókban való mozgását figyelembe véve tehát ez nem azt jelenti, hogy elnéptelenedett a táj ebben az időben. 3 8 A későbronzkor — időszámításunk előtt 1300—900 — első felére datálható ugyanis a Sárrétudvari Hízóföldön a honfoglalás kori temetővel azonos területen feltárt későbrönzkori hajdúbagosi csoporthoz tartozó 22 urnasír és 7 csontvázas sír. Kisméretű urnák, egy turbános urnafedő, a hamvak közül egy csont varrótű, kevés broruztöredék került elő. A csontvázas sírokban edénymelléklet, csónak alakú bronz hajkariká (ún. Lockenring) volt. 3 9 " « A bronzkorra jellemző bronz ékszerek, fegyverek, munkaeszközök tömeges megjelenését csak a távolabbi környék leletei reprezentálják a vidék leleteinek egyelőre elenyésző száma (Biharnagybajom-Szőlőskertből 1 későbronzkori tokos füles bronzbalta, Püspökladány-Meggyestanyáról 2 db bronz situla, Középhátról későbronzkori bronzkardok) miatt. Ugyanez mondható el a hatalmas teli telepeken folyó virágzó bronzkori életről is, a kiterjedt állattartásról és földművelésről. Törzsi arisztokráciájuk kezén nagy vagyon, arany- és bronzmennyiség halmozódott fel. A Kárpát-medence addig soha nem látott gazdasági és kulturális fellendülés színtere volt, s jóllehet ez megszakadt a Rajna és Alpok vidékéről meginduló halomsíros kultúra terjeszkedésével, Kárpát-medencei benyomulásával, de a bronzkor vívmányai, ahogy azt a külön földrajzi egységként nem kezelhető bajomi monográfiában 4 0 is megírtam, a bronzkorszak végével •— és felragasztott kis bütyök. Perem h.: 6 cm, perem m.: 4 cm. — IV. 64. 19. 16. Edényfenék, szürkés, oldalán sugarasan kettős vonalban tűzdelt dísz. H.: 7 cm. — IV. 64. 19. 17. Peremtöredék, szürke, négyes farkasfogvonal felett pontsor. H.: 4 cm. — IV. 64. 19. 18. Oldaltöredék, szürke, díszített. Legnagyobb oldal h.: 3,8 cm. — IV. 64. 19. 19. Peremtöredék, szürke, kihajló. H.: 5,8 cm. — IV. 64. 19. 20. Peremtöredék, vöröses, szegélyén ferde tűzdelt vonal, alatta seprűs díszítés, durva. Perem h.: 4,8 cm, perem m.: 5,7 cm. IV. 70. 6. 1. Szarvasagancsból faragott halásznyílhegy. Visszahúzható. Megvastagodó közepén 2-ős átfúrás. Elvékonyított egyik vége villa alakú. Villás vége törött. H.: 8,3 cm. — IV. 70. 6. 2. Pohár alakú enyhén kihajló bevagdalt peremű miniatűr edényke. Alján, oldalán létraminta. M. : 3,2 cm, sz. á. : 2,1 cm ,f. á.: 1,6 cm. — IV. 70. 6. 3. Enyhén ívelt nyakú miniatűr bögre. Peremből kiinduló füllel. Füle letörött. M.: 4,5 cm, sz. á. : 3,9 cm, f. á.: 1,3 cm. 37 M. NEPPER Ibolya-HAJDÜ Zsigmond—F. CSUTAK Tünde terepbejárása 1987. Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye IV. 87. 38. 1. Szürkésfekete, korongolatlan, vékonyfalú edények egyenesre vágott perem-, seprűdíszes-, s hosszúkás bütyökdísszel ellátott oldaltöredéke. 3 db. 38 SZ. MÁTHÉ Márta: Ásatások Berettyóújfalu—Herpály neolitikus és bronzkori teli-településen 1977—82 között. In: A Bihari Múzeum Évkönyve IV—V. (Szerk. ZSÚPOS Zoltán közreműködésével MÓDY György, Berettyóújfalu, 1986.) 146. — SZ. MÁTHÉ Márta i. m. 146. 7. jegyzete — M. NEPPER Ibolya—SZ. MÁTHÉ Márta: A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége 1972—1976. (Leletkataszter) In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Szerk. DANKÖ Imre, Debrecen, 1978.) 185—186. 39 M. NEPPER Ibolya: Rég. Füz. I. Ser. 1. No. 37. 1984. 84—85. — SZ. MÁTHÉ Márta Rég. Füz. I. Ser. 1. No. 38. 1985. 25. — SZ. MÁTHÉ Márta Rég. Füz. I. Ser. 1. No. 39. 1986. 26. 40 M. NEPPER Ibolya: Biharnagybajom földjének története a XIII. századig. (Sajtó alatt.) 29
