Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHAEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - M. Nepper Ibolya: Sárrétudvari és környéke a XIII. századig

gávai kultúrával, melynek jelentős népessége a Szigetben és a Bárándi út bal oldala és Eszteró ér közötti hátságon hagyta hátra telepnyomait — nem semmisültek meg. A ló tömeges megjelenése a Kárpát-medencében

4

1, a fogatoláshoz szükséges csont zablapálcák előkerülése

4

2, a bronzlemezzel borított küllős kerekű kocsi széles körű használata

4

3, a termelt növények sokfélesége (búza, árpa, köles, borsó, len), a sarlóval való hatékonyabb betakarítás, s a késő bronzkorban virágzó fémipar, amely nemcsak megtermelte a bronzfegyvereket, ékszereket és védelmi felszereléseket, hanem kereskedői révén közvetítette is — mind mind beleépült a Kárpátmedence elkövetkező korszakai népeinek kulturális alapjaiba. A fejlett szerkezetű települések, az ,,ipari" műhelyek, a társadalmi munkamegosztás előrehaladása mind mutatja az emberiség töretlen fejlődését, amelynek a bronzkorban a fémfeldolgozás ugrásszerű előrelépése adott újabb lendületet. Kerámiájuk, pompás arany és bronz ékszereik, a bronzkori kézművesek magasfokú formai és technikai tudását bizonyítják. Ugyanakkor a földművelő-állattenyésztő nemzetségi társadalom igényességének is fokmérői. A korai vaskort — időszámításunk előtt 900—500 — már etnikumhoz tudjuk kötni. A preszkíta és szkíta nép keletről benyomulva elérte a Kárpát-medencét. Megyénk azonban már csak peremterülete volt a szkíta kultúrkörnek. Fegyvereik, használati eszközeik zömmel vasból készültek, használták a fazekaskorongot. Ókori görög földrajz- és történetírók tudósítanak róluk. Vizsgált területünkön eddig nem került elő leletük. A késő vaskor népének, a keltáknak — időszámításunk előtt 400—időszámításunk szerint 100 — is csak egy helyről, a Sárrétudvari—Bárándi út bal oldala és az Eszteró ér közötti területről sikerült jellegzetes kelta tál peremtöredékeit begyűjtenünk.

4

4 E népről is ókori források tudósítanak (Hekátaiosz, Hérodotosz). A kelta népek vándorlásáról, terjeszkedéséről, társadalmi-gazdasági fejlettségükről, szokásaikról, vallásukról, viseletükről meglehetősen bő ismeretanyaggal rendelkezünk. Ami a leglényegesebb, időszámításunk előtt a vaskor végén ők teremtették meg azt a kultúrát, amely a Mediterraneumon kívül egész Európát egységbe fogta.

45 Ez azonban csak gazdasági egység volt, a politikai egységhez a feltételek ekkor még nem adottak. Voltak fazekasközpontjaik, ezek bizonyos körzeteknek termeltek; általánossá tették a fazekaskorong használatát. A vas ekepapucs, a kasza a földművelést tette hatékonyabbá. Olcsó vastárgyaik minden majorságszerű településükre eljutott (fegyverek, ékszerek, szerszámok, pl. a jellegzetes kelta juhnyíró olló). Előrehaladt a társadalmuk rétegződése is. Forrásaink a közrendűek fölé emelkedő harcosok-papokkézművesek kasztjáról írnak és sokistenhitükről. A Kárpát-medencében 41 BÁNDI Gábor: Középső bronzkori lószerszám szíjelosztó csontlemezek kérdése a Kárpát-medencében = Archaeologiai Értesítő 90. (1963) 42 SZ. MÁTHÉ Márta: Berettyóújfalu környékének története az őskorban. In: Berettyóújfalu története. (Szerk. VARGA Gyula, Berettyóújfalu, 1981.) 12. kép. 43 MESTERHÁZY Károly: Agyag kocsimodell Pocsajról. Archaeologiai Értesítő 103 (1976) 44 Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye IV. 87. 32. 3. Grafitszürke, behúzott peremű tál kis peremes darabja. Korongolt. 45 FILIP, J.: A kelta civilizáció és öröksége. (Budapest, 1966) — HUNYADI Ilona: Kelták a Kárpát-medencében. (Leletanyag) Rég. Füz. 2. (Budapest, 1957) — MEGAW, J. V. S.: Art of the European Iron Age (Bath, 1970) — SZABÓ Miklós: A kelták nyomában Magyarországon (Budapest, 1971) 30