Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: Történeti és néprajzi adatok Méhkerékről
Az 1770 decemberében készült urbárium további részletekre világít rá. 3 1 A falunak a lakossághoz képest igen kevés szántóföldje volt, annyira, hogy ha más határokra nem mennének, saját határukon lévő szántóföldjükből meg sem tudnának élni. A falu két fordulóban lévő szántóföldje a „kétszeres életet megtermi". A telkek és a kaszáló rétek nem voltak egész vagy fél házhelyre felosztva, s szántóföldjeik sem voltak egyformák, így volt aki 2 s akadt aki 4 pozsonyi mérő gabonát vetett. A gazdáknak 6 vagy 7 kaszásra való rétje volt. Mivel azonban az áradások miatt későn kaszálhattak, sarjút nem tudtak vágni. Mindezeket összefoglalva a földművelésben megállapítható a földbirtoklási' rendszer legkezdetlegesebb formájának, a szabadfoglalásnak a megléte Méhkeréken az újjátelepülése utáni első években. Az állattenyésztés szempontjából fontos makkoltatásra a falu erdeje nem volt alkalmas, ezért reményüket fejezték ki, hogy arra, miként a többi településnek, az uraság tűrhető bérért lehetőséget fog adni. Nádvágó rét bőven van, akárcsak kenderáztatásra alkalmas víz. A helységben ekkor még nincs malom, de fél mérföldnyire jó vízimalmokat említenek. Várad városa 4 mérföldnyire van, de az oda vezető út gyakran rossz, vagyis a földút csapadékos időben egyszerűen járhatatlan volt. 1770-ben 30 szabad menetelű családfőt jegyeztek fel: Marcus Bajkán, Theodorus Bajkán, Demetrius Bálint, Joannes Bálint, Stephanus Buta. Joannes Csefán, Ladislaus Csutye, Laurentius Csutye, Martinus Csutye, Stephanus Duló, Joannes Garzó, Ladislaus Garzó, Petrus Garzó, Theodorus Garzö, Laurentius Gyihor, Christianus Juhász, Joannes Kocsis. Paschalis Nyetye, Joannes Orosz, Georgius Pantya, Demetrius Patkás, Nicolaus Patkás, Ladislaus Prekup, Joannes Puj, Joannes Rajta, Joannes Rajtár, Joannes Szucsigán, Ursius Rósa, Ignátius Tulkán, Theodorus Vancsa. A családnevek között kétszer fordul elő a Bajkán, Bálint, Patkás, háromszor a Csutye és négyszer a Garzó név, tehát a falu betelepüléséről szóló történetben igaz, hogy egymással valószínűleg rokon családok is jöttek ide. A szilárd telekrendszer, a telekszervezet ekkor még kialakulatlan volt. A lakosság nem tudta pontosan, hogy mennyi telek és azokhoz milyen mennyiségű tartozékok vannak birtokában. 1773-ban 4 3/8 telket vallottak be, amelyhez — mivel Méhkeréket a föld minősége alapján a 2. osztályba sorolták be — összesen 122,36 hold szántó és 43,7 hold rét tartozott. Magas volt a remanentialis, az összeírásból kimaradt telkek száma, ami e település esetében 46 3/8 volt, tehát az összes telkek száma 50 6/8-ot tett ki. 3 2 Szabad menetelű lakosként 24 családfőt írtak össze: Bajkán Markuly, Bajkán Togyer, Bálint Demeter, Bálint János, Buta István, Csefán János, Csutye László, Csutye Lőrintz, Csutye Márton, Dulló István, Garzó János, Garzó Péter, Garzó Togyer, Juhász Krátson, Kotsis János, Orosz János, Patkás Demeter, Patkás Miklós, Prekup László, Rajta János, Rajtár János, Rosa Ursz, Tulkán Ignát, Vantsa Togyer. Házzal bíró zsellérek: Garzó László, Gligor Lőrintz, Nyetye Paskul. Pantya György, Puj János és Szutsigan János. A szabad menetelű lakosok általában 2 hold szántófölddel és 6 Ember Vágó Réttel, míg a házzal 31 HBML. IV. A. 1/d. 14. 32 SZENDREY I. 1968. 143—145. 217
