Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: Történeti és néprajzi adatok Méhkerékről
hogy ekkor még Méhkerék lakatlanul állt. Ezért nem szerepelt a domínium taksájának felosztásában 1746-ban, valamint 1786-ig. 2 4 1767-ben, mikor Eszterházy Miklós herceg vette át a birtokot, a falvak lakói kérték, hogy a földesúr adja vissza a települések használatába a méhkeréki pusztát. Ö nem teljesítette kérésüket, mert sor került Méhkerék betelepítésére. Az új telepesek évi 400 forint taksát fizettek, s az már az 1768-ban az uradalom településeivel 10 évre kötött szerződésnek is része lett. 2 5 Méhkerék betelepítése a közeli Jánosda, Hlye, Madarász és Inánd települések lakosaival történt. 2 6 A falu újbóli benépesülésének történetét a szájhagyomány napjainkban is őrzi, amit Martyin Emília gyűjtéséből ismerünk 2 7: „Ezt a történetet még gyermekkoromban hallottam az akkori öregektől, mert nagyon szerettem hallgatni régi történeteiket. Névszer int is emlékezem rájuk. Száva Györgynek és C. Buta Györgynek hívták őket. Tőlük tudom hogyan jött létre a falu. A Vimerun túlról, Ianosda faluból jött egy ember, akit úgy hívtak, hogy Mongra Craciun. Keresett egy jó helyet, ahol letelepedhet családjával és rokonaival. Ianosdát nem szerették, mert nagyon szegény volt arrafelé a föld. Ahogy átjött a Vimerun, megtetszett neki a hely, és elkezdett dolgozni. Kihúzgálta a földből a gazt és a tüskés ágakat. Egész nap dolgozott, este hazament, és reggel újra elkezdte a munkát. A szalontai Balogh nevű nemes szolgái felfigyeltek arra, hogy ott valaki dolgozik. A nemes elküldte hozzá egyik szolgáját, hogy megkérdezze tőle mit csinál. Mongra Craciun tudott egy pár szót magyarul, és így megértették egymást. A szolga visszament urához és elmondta, hogy az az ember nagyon nehéz munkával letisztítja a területet. Erre azt gondolta a nemes, hogy akkor biztos erős ember lehet. Balogh ebben az időben nagy bajban volt. Gyulára akart menni, de Sarkadon volt egy haragosa, aki meg akarta verni. Megismerkedett hát Mongra Craciunnal, aki megígérte, hogy elkíséri, és nem lesz semmi bántódása. Csak az volt a kérése, hogy tegyenek a szekérre hatalmas rudakat, és majd azokkal fog verekedni. A sarkadiak észrevették, hogy mentek Gyulára, és azt gondolták, hogy majd visszafelé jól elpáholják őket. Visszafelé is csak Sarkadon keresztül tudtak menni, mert annak idején mindenütt víz volt és csak a hídon keresztül tudták megközelíteni a falut. Sarkadon már várták őket. Nagy tömeg gyűlt össze, hogy lássa a verekedést. Mongra Craciun elkezdte rázni a rudakat, és ettől mindenki megijedt és elfutott. így szerencsésen hazaértek. A nemes egy lovat ajándékozott Mongra Craciunnak amiért megvédte, és azt mondta neki, hogy menjen haza és hozzon ide akit akar. Elvitte Mongra Craciunt és rokonait Méhkerékre. Ott üres házak voltak, a lakók kurucok voltak, de elmentek onnan. Mongra Craciun úgy döntött, hogy nem költöznek az elhagyott házakba, mert a lakók visszajöhetnek. Ezért elkezdtek új házakat építeni. A templom helye már ki volt jelölve, és ők az egyik oldalra kezdték építeni a falut. Azért volt sokáig a méhkeréki templom a falu szélén." Figyelemre méltó, hogy az elbeszélés több hiteles adatot tartalmaz. A lakosság származásának helyeként konkrétan megnevezi Jánosdát. Leírja azt a nehéz munkát, amellyel az elvadult területet vissza kellett hódítani, hiszen az egy évszázadig pusztaként álló település szántóföldiéi elparlagosodtak, sok helyen fák nőttek, mindent ellepett a fű és a gaz, szabadon terjeszkedett a mocsár. A történei; szerint az elpusztult faluban talált házakat üresen hagyták, és máshol építették fel az új községet. Ezt alátámasztja a Méhkeréktől keletre fekvő Telek föld nevű rész, hiszen a Telek elnevezés általában az elpusztult település helyét mutatja. 2 8 Elfo24 SZENDREY I. 1968. 90., 93. 25 SZENDREY I. 1968. 93—94. 26 NADÁNYI Z. 1938. 497. 27 MARTYIN E. 1983. 6—8. 28 MESTERHÁZY K. 1981. 57. 215
