Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

Sára is mocskolta Kocsis Ferencnét mondván: „annak kurvája, akinek ő". Vele szemben a tanács igen szigorú volt: „egész napon álljon nyakvasba, avagy pediglen a városbul menjen ki"! (54) Kovács Ferenc Kiss Andrást mocskolta: „nincs eszed", „bolond vagy"! (65) Kocsis Mihály Nagy Istvánt „latornak", „ördögh atta lelkűnek" mondotta, s azzal is gyalázta, hogy „mais Rákóczi katonája és mais tudja hol vagyon". (83) Kiss Péterné Tóth Péternét mocskolta: „Mit farsangolsz annyit széjjel, mert aki jó asszony, talál a dolgot"! Mire Tóth Péterné: „Ha én megyek, nem eszem, ha megyek is, nem szúrt b ... tt megh engem senki" ! Aztán folytatta Kiss Péterné: „kit szúrtak meg"? — „Amely levelet a szél nem fú, nem zördül az" — volt Tóthné válasza. De Kissné se hagyta magát: „De bizony, megfejted az uradat egy tál korpán"! — „Hogy fejik megh az embert egy tál korpán"? — „Én nem tudom, de ne mondja nekem senki, hogy valaki megszúrt volna" ! De Tóthné csak erősgette: — „Fa levele fúvás nélkül nem zördűl''. (91) Vincze Istvánné nem csak becstelenítette, hanem fenyegette is szomszédját Mósik Jánost: „Ördögh ette megh a lelkit, ha erre jön, levágom az inát is"! „Vesztette volna az Isten az annyába ezt a disznó születte részeges fekete fiát"! „Eb ágyába született ríszeges kutya"! „Ördögh atta, Ördögh horgya szíllyel a lelkit, ha idejű a hágcsójára, levágja az inát". Vinczénét 12 forintra büntetik, s helyette a vejit teszik nyak vasba egy prédikációig. Persze Mósik János se akart adós maradni, s ilyeneket mondott vissza Vinczénének: „elloptad az Apád pinzit"! „Tolvaj vagy, mindenemet elloptad, színámat, szalmámat, nádamat, tengeri búzámat, egy karófarkam se maradt"! „A vín apjával együtt egye megh a szart"! (Őt is 12 forintra büntetik). Bakó István a volt bírót, Lénárth Mihály uramat így mocskolta: „megérdemlenéd, hogy házadat le vonnák", „csak pelbárthídi nemes vagy" ! „Elloptad a város pinzit", „a fekete kanta pínzt előkírném tűlle"! (153) Lukács Istvánné Kiss Mihálynét gyalázta; „Te fonnyadt kutya, az Isten szárasszon megh, jobb is vesztél volna az országodba"! „Jobbágy valagábul esett"! „Te rossz asszony, a szart is edd megh"! (153) Lazonyi Pálné Kiss Andrást mocskolta: „hamissan gazdagodtál megh, gyilkos nemzetcsigbűl való vagy"! oláh pondrábul esett fattya", „hunczfut lílek, beste lílek"!, „Kurva az Annyok"! „oláh nemzetcsigbűl való"! (155) Czégény János Koncz Györgynét „Ördögh atta nyilvánvaló kurvájának" mondotta, (176) Vida Sámuel Kutron Jánosnét „kutyázta". Azt is mondta: „Kutya Kutron Jánosné", ucza tűköre", „a házamba ne jöjj, mert kiverlek onnan"! (212) Szabó Pál mérgében ilyeneket mondott Czégényi Jánosnéra: „égette volna megh a pogány mind házával edgyütt"! „ilyen ágyába született, disznó csinálta"! A mocskolódásban az asszonyok vezettek, de a férfiak se nagyon szerénykedtek. Legtöbbször értelmetlen semmiségen zördültek össze, s ha elindult a szó, azt nehéz volt megállítani. Némelyek a kimondott mocskot már azért se vonták vissza, nehogy saját szavuk hitelét veszítsék. „Amit az ember eccer kiköp, fel nem nyalja", — mondta Janó Istvánné, majd önmagát értelmezve folytatta: „amit az ember eccer kimond, nem 196