Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A paraszti élet körvonalai a XVIII. század első felében egy protocollum tükrében

megoszlott, akkor előbb közölték „A kisebb rész", majd „a nagyobb rész" véleményét. Néha „három részre oszlott" a tanács. Mindig a „nagyobb rész", vagyis a szavazattöbbség volt az érvényes. A deliberatum nem mindig jelentette az ügy lezárását, hanem igen gyakran további bizonyítást vagy nyomozást rendeltek el. Ebből következik, hogy az idézett 225 esetnek alig fele zárult le a jelzett időben. (Mintegy 150 olyan deliberatumról tudunk, mely az ügy befejezését rögzíti.) Büntető perek esetében az ítéletet rendszerint azonnal végre is hajtották. Tipikus büntetések: pénzbírság. (Az esett kár megtérítésén túl maximum 20 forintig, amit néha „szék színin", vagyis a gyűlés bezárásáig az ítélethozatal napján meg kellett fizetni.), botozás, mely 12—100 pálcaütésig terjedt. Ezt legtöbbször mogyorófa pálcával, ritkábban az ún. „furatossal" hajtották végre. Káromkodás, paráznaság esetén igen gyakori volt a kalodába tétel. Ezt rendszerint vasárnap délelőtt hajtották végre, s a vétkesnek „egy prédikációig", ritkán egész napig kellett a templom előtt a kalodában állnia. Ezt legtöbbször az eklézsia megkövetése követte („Az Istenit kövesse megh"!) Három év alatt egyszer fordult elő, hogy a törvényszék határozottan és egyértelműen ,,halálos poena"-t állapít meg, amikor Kovács Jánosné Nagy János házát otthon nem létében felverte, ládájából a pénzét ellopta, így mint „házfelverő tolvaj" halálos bűnt követett el(116. jkv.), de az ítélet kimondásáról és végrehajtásáról nem esik szó. Néhány káromkodó esetében megállapítják, hogy az illető „kűvel való agyonveríst érdemelne", de aztán rendszerint 100 pálcaütéssel megússza azzal a fenyítéssel, hogy „többé gratia nem adattatik, hanem halál lesz a vége". (38 és 71.) A polgári perek esetében az elmarasztalt fél egyik, vagy másik tanú vallomása ellen „protestaciót" nyújthatott be. Ha három protestacióra az ellenfél nem jelentkezett, akkor a bíróság a tiltakozást figyelembe vette, és új tanút hallgatott meg, vagy határozatát megváltoztatta. Néhány per ilyen módon évekig elhúzódhatott, s ezek végleges lezárását nem is tudjuk mindig nyomon követni. Ebből is következik, hogy a jegyzőkönyvek nagyobb része nem teljes. Néha csak az „Utrum" van meg, máskor csak valamelyik határozat, de olyan is van, hogy csak a perrel kapcsolatos előkészítő feljegyzéseket találjuk meg (felíratás, protestáció, procurator vagy plenipotentiarius megnevezése, tanúk kijelölése stb.) így ezekből a csonka feljegyzésekből a per teljes folyamatát nem lehet nyomon követni. A csonka szövegeknek külön-külön az ügyirat egészéből kiragadva a per tartalmát illetően nincs is teljes forrásértékük. Azonban rendkívül fontos részlet adatokat közölhetnek magáról a faluról, a társadalomról, a szokásokról, hiedelmekről, szóval a népi kultúráról. E részadatokat jól lehet illeszteni más forrásokból előbukkanó adatokhoz. De olykor maguk ezek a részadatok is fontos alapinformációkká válnak. Ilyenek pl. a személynevek, tárgyak, eszközök nevei, földrajzi nevek, s egész sor népi terminológia. Ha ezeket összerakjuk,, elénk tárul a közösség szinte teljesnek mondható néprajzi képe. 164