Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 6-7. (Berettyóújfalu, 1991)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kováts Zoltán: Darvas, Furta, Vekerd és Zsáka népességfejlődése a XVIII. századtól napjainkig

/ A természetes népmozgalom egyik összetevője a termékenység, amit a születések számának ezer lakosra jutó mértékével mérünk. Mind a négy község — mondhatni az egész ország — közös jellemzője az, hogy ennek ezer lakosra jutó mértéke fokozatosan csökken. Az első világháború négy éve során nagyon visszaesett a születések száma, a háború utáni években volt egy kis születési megélénkülés, de már nem állt vissza a háború előtti szintre a termékenység. A születések száma kismértékben csökkent a második világháború idején, ez azonban a 10 éves ciklusban csak kicsit tükröződik. Az 1950-es években a megtermékenyülés megszakítását tiltó rendelkezések — Ratkó-törvény — csak rövid időre tudták megállítani, a termékenység csökkenésének folyamatát. A vizsgálatba bevont falvaink demográfiai helyzete, az azt meghatározó születési arányok még kicsit jobbak az országos átlagnál. Országosan 1951—1955: 21,2; 1956—1960 16,5 ezrelék. Ezzel szemben Zsákán az 1950—1959-es évtizedben 23,5; Darvason 24,8; Furt.án 23,2 és Vek erden 17,8 a születési arány. Vekerden ugyan már az országos aránynál roszszabb a helyzet, mégis a népesedési tudat leromlásáról még ott sem beszélhetünk. A születéskorlátozás gyakorlatának, a magyar népesség fogyása irányába mutató tendenciának a terjedése a következő évtizedben ér végzetes szakaszába. Vizsgált községeink születési arányai azért tekinthetők ekkor még igen kedvezőnek, mert ezek az arányok úgy alakultak ki, hogy jelentős tömegű — elsősorban fiatal, aktív korú — népesség költözött el a falvakból. Mind országosan, mind falvainkban a születések száma az 1960-as években nagymértékben csökken. Ezek a születési számok már nem biztosítják a fennmaradást, a tényleges fogyásnak 20 év múlva be kell következnie. Ocsúdni kellett volna a magyarságnak. Néhány „vészharangot" kongató íróra, leszorított szakemberre nem hallgathatott az ország, hiszen a hivatalos politika mindent megtett elhallgattatásukra. Országosan 1961 és 1965 között 13,2 ezrelékre, 1966 és 1970 között 14,6 ezrelékre csökkent a születési arány/

2 (A fennmaradáshoz 16—17 ezrelékes születési arány kellene.) Ettől a negatív helyzettől még rosszabbak, még alacsonyabbak falvaink népesedési arányai az 1960-as évtizedben: Vekerd 10,8, Fúrta 12,1 és Zsáka 12,4 ezrelék. Egyedül Darvason kedvezőbbek — a községekhez és az országoshoz viszonyítva — a születési arányok: 16,1 ezrelék. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nagymérvű elköltözéssel szemben ezek az arányok azt jelentik, hogy falvainkban nem beszélhetünk a magyar népesség pusztulását hozó egykés szemléletről. Itt még az országos, nagyvárosi tendenciáktól eltérően lenne elég gyermek a fennmaradáshoz, csak az elvándorlás pusztítja el falvainkat. Ezt a kérdést a következő részben elemezzük. A termékenység alakulásának kérdését az 1970-es évtizedig vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ekkorra már lényeges az eltérés az országos átlagtól. Az elvándorlás továbbfolytatódása, a születéskorlátozás gyakorlatának terjedése — két végén égetve a gyertyát —• itt is meghozza „gyümölcsét". Országosan az újságjaink igen tévesen — „demográfiai 32 Demográfiai Évkönyv 1988. (Bp. 1989) 42. 142