Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)
VI. KRONOLÓGIA A herpályi teilen és közvetlen környékén nyert stratigráfia alapján levonható kronológiai következtetések a herpályi kultúra belső időrendjéhez szolgáltatnak merőben új és biztos támpontokat. Ezen túlmenően a Berettyó-völgy késő neolitikumának, illetve rézkorának kezdete is új megvilágításba kerül a herpályi feltárások fényében. Amint ezt már említettük, a szakálhát-tiszai átmenet időszakát reprezentáló telepleletek magán a teilen is megtalálhatók. A teli-képződés a herpályi kultúra jellegzetes leletanyagával kezdődik, s a teli-telep lagalján, valamint szomszédságában fekvő szakálhát-tiszai telep leletanyagában ugyanakkor semmiféle herpályi jellegzetesség nem figyelhető meg. Már e horizontális stratigráfia és tipológiai különbségek alapján is világos, hogy a két leletegyüttes-típus nem lehet egyidejű. A szakálhát-tiszai átmenet leletanyaga (korai tiszai kultúra) megelőzi a késői neolitikus herpályi kultúra emlékanyagát e földrajzi egységen belül is. Ugyanez, a szakálhát-tiszai átmenetet képező önálló leletanyag került elő a gyulavarsándi bronzkori teli-település alatt. 3 4 A Felső-Tisza-vidékről, azaz a késő neolitikus csőszhalmi csoport elterjedési területéről már korábban ismeretesek voltak önálló szakálhát-tiszai átmenetet reprezentáló sír- és telepleletek (pl.: Sárazsadány-Akasztószer, Kenézlő, Bodrogkeresztúr-Kutyasor, Zemplén stb. 3 5).E felsorolt berettyó-vidéki és felső-tisza-vidéki adatok alapján feltételezhető, hogy a szakálhát-tiszai átmenetet képviselő leletegyüttesek az egész Alföldön megtalálhatók és ezek megelőzik elterjedési területükön úgy a klasszikus tiszai kultúrát, mint a herpályi és csőszhalmi kultúrákat is. A korábbi véleményekkel szemben ez azt jelenti, hogy a középső neolitikus esztári csoport, illetve szilmegi—bükki—szamos-vidéki kerámiák nem közvetlen előzményei a késő neolitikus herpályi, illetve csőszhalmi kultúráknak. 3 6 Ezzel tulajdonképpen feloldható az a korábban észlelt ellentmondás, hogy a csőszhalmi települési területen a csőszhalmi típusú települések közvetlen közelében önálló tiszai telepmaradványok találhatók. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a késő neolitikumot közvetlen megelőző szakálhát-tiszai átmenet ill. a korai tiszai kultúra időszakába tartoznak. Ez a középső és késő neolitikumot elválasztó időszak valószínűleg nem volt hosszú tartamú aTiszántúlonés a Felső-Tisza-vidéken. Az ide sorolható önálló telepek kis kiterjedésűek és csekély számúak. A kialakult csőszhalmi-herpályi-tiszai kultúrák megjelenése ezt követően egyszerre történhetett az Alföldön. A tiszai kultúrával kapcsolatos egyidejűséget például a herpályi teilen a legalsó szinttől a „prototiszapolgári" szint aljáig megtalálható valódi tiszai típusú kerámiatöredékek bizonyítják, amelyek így mindig együtt fordulnak elő a festett herpályi anyaggal. A herpályi teli-település emlékanyagában egyelőre 4 fő fejlődési fázist tudunk elkülöníteni az előzetes vizsgálatok alapján. A korai szakaszt a lelőhelyen a 10—9. szint, elsősorban a festett kerámia vékony fekete vonalas festése, illetve fehér alapozáson fekete vonalas festése jellemzi, melyet vékony rétegben égetés után vittek fel a kerámia felületére. Néhány szórványos fehér, illetve vörös festésű darabot is ismerünk e szakaszból. Ugyanakkor ebben az időszakban fordul elő a bitumenszerű, vastag rétegben alkalmazott, vonalas festés. Ez emlé3 4 Popescu, D.: Säpäturile de la Värsand — 1949. Materiale §i Cercetäri Arheologice. 2 (1956) 46 kép 10—12, 51. kép 1—14. 3 5 Sárazsadány-Akasztószer: Bognár-Kutzián, L: The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. Arch. Hung. 42 (1963) 311, 415; Kenézlő: Kiss L.: Fiatalabb kőkori telep és sírok Kenézlőn. Fol. Arch. 1—2(1939) 7—11; Tompa, F.: Die Bandkeramik in Ungarn. Arch. Hung. 5—6 (1929) 15, 46, 57, 40. T., 43. T. ; Patay P. : A neolitikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron. Fol. Arch. 9 (1957) 25—35. 3 6 Kalicz, N. — Makkay, J .: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Stud. Arch. 7 (1977) 101, 104, 106, 116—117. 123
