Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

keztetmég a késő szakáiháti, szakálhát-tiszai, korai tiszai tipusú fekete festési technikára.

3 E korai szakaszban nagy számban találhatók karcolt tiszai edénytöredékek a lelőhelyen. A teli-telepen a herpályi kultúra második fázisát, a klasszikus szakaszt (8. szint) az előzőekkel csaknem azonos festett kerámia jellemzi, de a bitumenszerű fekete festés már nem fordul elő. A karcolt díszű tiszai kerámia továbbra is nagy számban található. A teli-telepen a harmadik vagy átmeneti fázisban (7.szint) a korábban is alkalmazott fehér alapozású és önállóan is alkalmazott fekete festés mellett egy egészen új festéstípus jelent meg. Ez a pasztózus vörös és fehér szín együttes alkalmazását jelenti. A teli-telepen a negyedik fázist (6. szint), azaz a herpályi kultúra fiatalabb szakaszát a vörös és fehér festésű kerámia uralkodóvá válása jellemzi. A vörös színt széles szalagokban alkalmazták a kerámia felületén, s ezek keretezték a finom, vékony fehér vonalakból álló mintát. Ennek az időszaknak a legvégén a fehér festést mind gyakrabban alkalmazták önmagában, a kerámia natúr felszínére felvive. Ugyanebben a fázisban váltak egyre általánosabbá az edényeken a hegyes átfúrt vagy benyomott bütykök, illetve az edényfelületen a beszurkált, bemélyített díszítések. Mindezek a sajátosságok a következő fázisba vezetnek át. E negyedik fázisban is megtalálhatók még a tiszai karcolt díszű edénytöredékek. A herpályi negyedik fázis együttes vörös-fehér festéstípusának legjobb megfelelői Csőszhalmon,

3

8 Kenézlőn

3

9 és legújabban — szinte azonos kivitelben — a szlovákiai íicarovcén

4

0 kerültek elő. Úgy látszik, hogy a csőszhalmi, kenézlői, cicarovcei festett kerámiaanyag a herpályi tell-településen a negyedik fázis idősebb szakaszával párhuzamosítható. Az oborini típusú, önállóan alkalmazott fehér festés pedig a herpályi negyedik fázis fiatalabb szakaszával, esetleg az 5. fázisba való átmenet időszakával keltezhető egy időre.

4

1 Hangsúlyoznunk kell, hogy a herpályi teilen talált vörös-fehér és fehér festésű edénytöredékek nem csőszhalmi importok, hanem a herpályi kultúra saját készítményeinek tarthatók, amelyek e kultúra belső fejlődésének egy határozott időszakát képviselik s e belső fejlődés eredményének tarthatók. Ezek szerint a Korek J.—Patay P. ásatásán előkerült fehér festésű edénytöredék sem csőszhalmi import,

4

2 hanem a herpályi negyedik fázis időszakának terméke. A herpályi teilen a herpályi kultúra ötödik, egyben legutolsó fázisát, a „prototiszapolgári" fázist jelzi a festés teljes háttérbe szorulása, s a kerámián olyan formai, díszítésbeli sajátosságok kerülnek előtérbe, amelyek később a rézkor eleji tiszapolgári kultúrában válnak általánossá. Elsősorban a profilált tálakat, magas csészéket említhetjük, hegyes bütyökdíszszel. Jellemzők az áttört csőtalpak, továbbá a benyomkodott, beszurkált díszítések. A herpályi kultúra korábbi, jellegzetes edénytípusai is megvannak e fázisban, bizonyítva, hogy ezen időszak sajátos anyagi kultúrája a herpályi kultúra töretlen fejlődésének eredménye, s e kultúrának szerves része. A teli-gazdálkodás folyamatossága is e fázisnak a herpályi kultúrához való tartozását hangsúlyozza. Ezért tartjuk jogosnak erre az időszakra a herpályi kultúra „prototiszapolgári" fázisa megjelölést. A B. Kutzián I. által közölt, a Basa-tanyai csoportból a Tiszapolgár—A fázisba sorolt leletegyüttesek lényegében mind a herpályi kultúra területéről származnak és a most körvonalazott „prototiszapolgári" fázis leletanyagával azonosak. Sőt az feltételezhető legtöbbjükről, hogy a herpályi kultúrába tartozó telltelepek felső részéről gyűjtötték ezeket (pl.: Csökmő—Darvas).

4

3 Mindezek alapján erősen megkérdő3

7 Korek J.: A tiszai kultúra. (Kandidátusi disszertáció, Budapest, 1973.) 3

8 Tompa, F.: i. m. (1929) 55—57. T. 3

9 Tompa, F.: i. m. (1936) 36, 12. T. 1—15; Tompa, F.: i. m. (1929) 41. T. 2—8. 4

0 Vízdal, J.: Potiská kultúra na Vychodnom Slovensku. (Kosice—Michalovce, 1980) 144—151. 4

1 Vízdal, J.: Jungneolithische Funde aus Oborín. SlA 18 (1970) 227—234. 4

2 Korek J—Patay P.: i. m. 2. t. 5. 4

3 Bognár-Kutzián, /.: The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin. Arch. Hung. 48 (1972) 183—194, 6. t. 1—10, 15. t. 1—17, 70. t. 1—9. 124