Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Madártani megfigyelések a Hosszúpályi, Konyár és Esztár környékének szikes tavain (1969—1984)

1981 Ez év tavaszán rendkívül kedvező fészkelőhelyet találtak itt a ritka, védett madarak. A vízborítás alól felszabaduló csupasz, vakszikes tófenéken, a kubikokból kialakult szikes tavacskák partján és szigetein máj. 8-án és 9-én már 1 pár gólyatöcs és 3 pár gulipán fészkét találtam. (A gólyatöcsnek ez volt az első megjelenése a bihari szikes tavakon.) Május 22-én már valóságos kis kolóniában további 5 pár gólyatöcs fészekalját találtam meg. Ez a telep a vakszikes, száraz tófenéken alakult ki. A fészkek minimálisan kevés növényi anyagból és üres csigaházakból épültek. Egy 7 tojásos (összetojt) fészekaljat is leltem. Társfészkelőként a vaksziket foltokban ellepő pionír növényzet (Plantago tenuiflora) között bíbic másodköltését észleltem. A tó mélyebb vízzel borított részein a szikes mocsárrétre jellemző zsiókás (Bolboschoenetum maritimi) dominált. Mindhárom szerkőfaj megtelepedett benne, közülük a fattyúszerkőnek ez volt az első itteni költése. 8-10 pár fehérszárnyú szerkő, 10-12 pár fattyúszerkő és 6-8 pár kormos szerkő fészkelt. A legszárazabb, vakszikes részen 2 pár széki lile költött, melyek teljes fészekaljukat sikeresen felnevelték. Kis lilét ebben az évben is megfigyeltem, de 1980-nal ellentétben most nincs biztos adatom a költéséről. Az átnyaraló vízimadarak között érdekes volt a szürke gémek (40-50 pd) és a fekete gólyák (9 pd) jelenléte. Egész nyáron volt pajzsos cankó, póling és ujjas lile. A tél közepéig akadtak áttelelést megkísérlő madarak is, pl. kis vöcsök, vadrécefajok, póling (Kovács, 1982). 1982 Márciusban és májusban változtatták a tározó vízszintjét. Különösen a második feltöltésnek volt igen érdekes hatása a fészkelő madarakra. Ez évben a tározóban 7 pár gólyatöcs fészkelt. Május elején a múlt évihez hasonló módon a száraz, de kissé már gyomosodó zátonyokra, szigetecskékre rakták fészküket. A kotlás utolsó harmadában a tározót elárasztották. A víz egy hét alatt kb. 25-30 cm-t emelkedett. Az árasztással egyidőben a gólyatöcspárok folyamatosan magasították fészkeiket. Miközben a zátonyok és szigetek mind eltűntek a víz alatt, a fészkek, napról napra magasodva épségben megőrizték a tojásokat, így minden kár nélkül kikelhettek a fiókák. A fészek anyagaként a madarak a tömegesen jelenlévő hínárnövényzet (Ceratophyllum, Potamogeton, Batrachium) könnyen felszedhető, dús hajtásait használták. (A kép az egyik ilyen zsombék formájúra magasított fészeknél készült.) Az ugyanitt fészkelő 6 pár gulipán fiókái éppen kikeltek az árasztás kezdetére. Ebben az évben is költött a három szerkőfaj, vegyes telepükön 1620 pár fattyú-, 2 pár fehérszárnyú és 10-13 pár kormos szerkő jelenlétét állapítottam meg. A tó közepén, a szerkőtelep és a gólyatöcskolónia szomszédságában egy kisebb, kb. 20 párból álló dankasirálytelep is kialakult. A tószéli vaksziken 1 pár széki lile költött. A tartós vízborítás hatására a sekély részeken tovább terjedt a mocsári csetkáka, mely sűrű és viszonylag magas állományával néhol félhektárnyi területeket is beborított, átmeneti zónát képezve a mélyebb vizek zsiókásai felé. A csetkáka között 1 pár pettyes vízicsibe költött. Május végén és június elején a múlt évihez hasonló mennyiségben láttam itt táplálkozó gémféléket. Fekete gólyából 13 pd.-os csapat is előfordult ebben az időszakban. Jún. 30-án 3 átnyaraló aranylile is szem elé került, az őszi vonulás kezdetén pedig tavi cankót figyeltem meg. 1983 Kora tavasszal jelentős mértékben (kb. 40%) feltöltötték a tározót. Nem csak a kubikokban és a mélyebb fekvésű egykori mocsárréteken, de a volt Puccinellietum szikfok nagy részén is állt a víz. A felszínt tömegesen ellepte a víziboglárka (Batrachium). A mélyebb he7