Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Madártani megfigyelések a Hosszúpályi, Konyár és Esztár környékének szikes tavain (1969—1984)

lyeken a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) terjedt. Ekkor észleltem először mind a négy hazai vöcsökfaj fészkelését. (A korábbi években csak 1-2 pár kis vöcsök akadt a tavon.) Az idén megtelepedett 8-10 pár feketenyakú vöcsök a dankasirályok és a fattyúszerkők közös fészektelepéhez csatlakozva költött, a telepet átszelő lecsapoló csatornában. Kis vöcskök a gyékényesekben leltek fészkelőhelyet (5-6 pár), a búbos vöcskök (2 pár) és a vörösnyakú vöcskök (3-4 pár) az erősen hínáros nagy kubikok egyikében építették úszó fészkeiket. Igen megnőtt a szárcsák költőállománya is. A hínáros nyílt vízen a vöcskökéhez hasonló úszó fészkeken kb. 40 pár költött. Fehérszárnyú szerkőt ebben az évben nem észleltem (a Hortobágyon is teljesen kimaradtak), de fattyúszerkőből kb. 30 pár, kormos szerkőből 15-20 pár fészkelt egy hosszú, keskeny zátony mentén. Hozzájuk csatlakozott 1 pár küszvágó csér is. Minden eddigit meghaladott a legértékesebb limikola faj, a gólyatöcs állománya. Három laza telepben összesen 19 pár jelenlétét állapítottam meg. Zátonyon, partszegélyben, zsombékos mocsárréti növényzetben egyaránt fészkeltek. A 6 pár gulipán közül 2 pár az egyik vegyes gólyatöcs-dankasirály-kormos szerkő kolóniához szegődött, 4 pár viszont a tó legsekélyebb részén, a kopár, marhajárásos partszegélyen költött. 1 pár széki lilét ez utóbbi gulipánok közelében észleltem. Június elején orvhalászok felnyitották a tározó vízleeresztő műtárgyát és mire a lecsapolást sikerült megállítani, már kb. 20 cm-es vízszintcsökkenés történt. Az apadás miatt a szerkőfészkek többsége, valamint 2 feketenyakú vöcsök-fészek megfeneklett, szárazra került, de a madarak nem hagyták abba a kotlást, a fiókák kikeltek. Augusztus elejétől a tavon állandó vadréce vadászatok zajlottak, ennek hatására a vízimadarak tömegesen menekültek át Konyári-Sóstó kevésbé zavart szikes tavaira. Az előző évekhez képest szokatlanul intenzív vadászatok miatt a Nagy-Fehér-tón nem volt számottevő az őszi vízimadár-gyülekezés. A Nagy-Fehér-tó vegetációjának és vízviszonyainak 1970—83 közötti változásait, valamint a költő madárfajok összetételének alakulását az 1—2. ábrán mutatom be. ' " " tftfMLUUáÍjL^ V-v EK Art. Festucetum Puccinellietum Bolboschoenetum 1. ábra. A Nagy-Fehértó növényzete és fészkelő madarai a tározó megépítése (1978) előtt 1. Mezei pacsirta (Alauda arvensis)— 10—12 pár, 2. Bíbic (Vanellus vanellus) — 7-8 pár, 3. Piroslábú cankó (Tringa totanus) — 1-2 pár