Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)
A „nagy égési horizont" (8. szint) házainak alapterülete és a feltárt felület arányából az adódik, hogy a település területének beépítettsége közelítőleg 70%-os (!) volt ebben az időszakban. A 8. szint e települési szabályszerűségeiből az is következik, hogy magán a teilen, az árkon belül nem maradt hely a nagyállattartásra. Nyilvánvaló, hogy a háziállatokat, azaz az „élő élelemtartalékot" mindig csak az árkon kívül tarthatták az egykor itt élők. Ez egyben felveti az árkok értelmezésének kérdését is, vajon azok csak védelmi célokat szolgáltak-e vagy bonyolultabb funkciójuk volt? Az azonban világos, hogy egy külső támadás alkalmával képtelenség volt a telepen belül elhelyezni a háziállatokat. A 9—7. szintekkel ellentétben a telep 6—5. szintjeiben a helykihasználtság, beépítettség lényegesen módosult. A 6. szintben például, a 8. szinttel azonos felületen csak 3 kiégett házat, illetve részletüket találtuk meg. Ez azt mutatja, hogy ekkor jóval ritkábban álltak a házak s egy tűzvész sem pusztíthatta el a település összes építményét. Ugyanez a sajátosság jellemző az 5. szintre, ahol szintén 3 égett épületet tártunk fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a herpályi kultúrának a fiatalabb és „prototiszapolgári" fázisaiban a teilet övező árok bizonyosan elvesztette korábbi jelentőségét, mivel lakóhelyül az árkon kívüli részt a korábbiakhoz képest sokkal intenzívebben használták fel. Ezt bizonyítja a már említett III. felületen feltárt épületmaradvány és a másik kiemelkedő ponton megfigyelhető, égett házakra utaló paticsfolt. Az árkokkal körülvett herpályi teli késő neolitikus települési szintjeiben feltárt házak és leletanyaguk elemzése, valamint ezeknek az árkokon kívüli rész megfelelő jelenségeivel való összehasonlítása azt mutatja, hogy itt az árkoknak, az általuk határolt területnek nem volt társadalmilag vagy kultikusan megkülönböztetett szerepe. Hasonló képet mutatnak Délkelet-Európa árokkal körülvett más teli települései is. 1 0 A herpályi tell települési sajátosságai, a herpályi kultúra egyes fázisain belüli jellemzői A következőkben alulról felfelé haladva, röviden bemutatjuk a herpályi kultúra települési szintjeit, azok fontosabb jellemzőit az ásatásokon nyert megfigyelések alapján. 1. A 10. és 9. szint házai nem égtek le, e horizontban csupán néhány rossz megtartású padlóroncs utalt az egykori házakra. Ilyen például az őshumuszra épített 14. ház, amelynek északnyugati sarokrészét és agyagpadlójának maradványát sikerült megfogni (5. kép). Az agyag padlónívó alatt, mint más e szinthez tartozó házaknál, faalapozás sárga színű, korhadt rostmaradványait találtuk meg. A 14.házhoz ésa9. szint többi megfigyelt házáhozkivétel nélkül kétosztatú kemencék tartoztak. Ezek formáját a 8. szint majdnem ép kemencéi alapján tudjuk rekonstruálni. A „nagy égési horizont" (8. szint) jól konzerválódott települési nívója alapján biztosan tudjuk, hogy ott csaknem minden házhoz tartozott kétosztatú kemence, ugyanakkor ilyen típusú kemencét házon kívül nem találtunk. Mindezeket együttesen figyelembe véve feltételezhető, hogy a 9. szintben feltárt kétosztatú kemencék is — melyeknél magát a házat már nem tudtuk megfigyelni — házakhoz tartozhattak. E ki nem égett házakat az egykori planírozások valószínűleg teljesen elpusztították és csak a kiégett kemencék roncsai maradtak időtállók. A 9. szint le nem égett házainál több padlómegújítást is megfigyeltünk, például a 13. ház esetében két egymás feletti padlóréteget és hozzájuk tartozó kemencéket tisztáztunk. A teli-telep kezdetétől fogva a „prototiszapolgári" fázisáig általánosan megfigyelhető gyakorlat a régebbi építmények, omladékok és azok környékének elplanírozása. Ezt a műveletet esetenként egy-egy tiszta agyagréteg elterítése is kísérte. Ezen agyagrétegek 1 0 Todorova, H. : The Eneolithic Bulgaria. B. A. R. International Series (Supplementary) 49 (1978) 48—50. 75