Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Bakó Endre: Kollányi Boldizsár arcképéhez
ző- és építőművészet is változás előtt áll, s Bartók Bélában és Lechner Ödönben vélte megtalálni A Holnap íróinak természetes szövetségeseit. Arra is rádöbbent, hogy a népművészetnek fontos szerepe lehet a megújulásban, fejlődésben. Nyíltan szembeszegült a nagytekintélyű Rákosi Jenővel, név szerint is emlegetve, sőt a tanulmány befejező mondatát is neki címezte: „csak egyek nem szeretnénk lenni soha — meg nem értő öreg emberek." Ezzel a tanulmánnyal írta be nevét a magyar progresszió aranykönyvébe, s emiatt lett megjegyzett ember az úri Magyarországon, ám ő boldogan vállalta harcostársaival a közösséget. Egyéni fejlődésének azonban nem kedvezett, hogy elhagyta Váradot és kisvárosba ment, ahol nem pezsgett szellemi élet, ráadásul új egzisztenciát kellett teremtenie. Dolgozott ugyan a Magyar Felvidékbe, 3 1 de ezeknek a cikkeinek nem volt országos visszhangja. Amikor pedig 1911-ben visszatért Nagyváradra, A Holnapot már leszálló ágban találta, a régi gárdát széthullóban. Nehezen zökkent vissza a régi kerékvágásba, keveset írt, alig publikált. 32 Az igazsághoz tartozik, hogy életének, kapcsolatrendszerének, gondolkodói fejlődésének ezt az etapját hiányosan ismerjük, nem is tudjuk tetten érni azokat a hatásokat, magatartásbeli változásokat, intellektuális megrázkódtatásokat, amelyek majd elvezetnek radikális eszmevilágának önrevíziójához, hogy ne mondjuk, a jobboldalhoz való közeledéshez. Bizonyos, hogy Kollányi alapvetően romantikus lélek volt, aki a szerepért, a gesztus kedvéért képesnek bizonyult az elfogadhatónál nagyobb kockázatra is! Az első világháború kitörésekor már betöltötte negyvenedik életévét, s több jogcímen is felmentést kapott a katonai szolgálat alól, ő azonban önként jelentkezett frontszolgálatra, s végigharcolta az első világháborút, szinte az első naptól az utolsóig fegyverben volt. Előbb a szerb fronton harcolt, aztán az orosz hadszíntéren, gyakran küldözgetett haza a váradi és berettyóújfalui lapoknak harctéri leveleket tudósításokat, sőt verseket is! Az írásművek hangvétele megrendültséget, ugyanakkor hazafias büszkeséget áraszt. 3 3 Kollányi 1916 tavaszán váratlanul verseskötettel rukkolt ki, Lampel R. könyvkereskedése, tehát budapesti kiadó jelentette meg a Nagyváradon nyomtatott verseskönyvet Vérfoltok — Énekszó a förgetegben címmel. 3 4 A versek, miként a címlapon olvasható évszámok mutatják, 1914 óta születtek, méghozzá egyetlen élményforrás termékei: a háború, a frontszolgálat váltotta ki őket. Pontosabban, azok a kételyek, „fázások", amelyek az intellektuelt belső töprengésre késztették, ám ezt a belső tusát Kollányi romantikus érvekkel zárta le: Ne kérdezzetek ! Már érzem, hogy megyek. — Kíhivásnak nem tudtam ellenállni, Asszony, gyerekek hiába kértek : Égő ereje van a vérnek ! Ilyen a fajtám : Követ hajíts rám! ( Vállalkozáskor) 3 1 Lásd például A magyar nemesség kötelességei című cikkét: Magyar Felvidék, 1911. márc. 23. 4. sz. 3 2 1914-ig mindössze három cikke jelent meg a váradi sajtóban: Bálint József és Pozsonyi Jenő képkiállítása, Nv. 1913/88. sz., Zádor István és Fecskay Endre Nv. 1913/102. sz. Kettesben (Téli alkony) N. N. 1914/38. sz. Ebből a korszakából azonban említést érdemel „Szeresd te felebarátodat, mint tenmagadat" című beszéde, mely a béke erős óhajtását fejezi ki, a háború borzalmait ecseteli, mint a cím is mutatja, érvei vallásosak. A szövegben idézi Prohászka Ottokárt is. Úgy tűnik, hogy a családtól való eltávolodása, majd visszatalálása együtt járt a vallásos érzet felerősödésével. 3 3 Például: A gyerekek, Sárrét 1915. ápr. 18., Gyermekpoézis a déli harctéren, N. N. 1915. ápr. 22. stb. 3 4 Vérfoltok —- Énekszó a förgetegben 1914—16. (Lampel R. könyvkereskedése, Wodianer F. és fiai Részvénytársaság, Bp. Szerző sajátja.) A könyv ajánlása: Feleségemnek, a Páromnak, nagyröődi Byhary Margitnak, aki miattam és érettem legtöbbet szenvedett. 166.1. 288
