Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Bakó Endre: Kollányi Boldizsár arcképéhez
Nyitrára költözött. 2 5 Az új asszony néhány hónap múlva meghalt, akkor Kollányi visszatért Nagyváradra, s újra házasságot kötött első feleségével. 2 6 De mielőtt eltávozott Váradról, megírta A Holnap című antológia második kötetének előszavát. Ismeretes, hogy A Holnap társaság legmozgékonyabb szervezője, Juhász Gyula eredetileg Anatole France-tól akart előszót kérni, ám ahhoz előbb le kellett volna fordítani a könyv anyagát franciára. A megbízatást végül Kollányi kapta, aki még az antológia megjelenése előtt megjósolta egy Kner Izidorhoz írott levelében, hogy „lesz tőle prüszkölés". 2 7 A jóslat bevált ! A felháborodás még nagyobb volt, mint az első kötet után, 2 8 s ráadásul nem annyira a versanyag miatt (noha Kollányi olyan verseket sorolt be a kötetbe, mint Adytól a Küldöm a frigy-ládát, Álmodik a nyomor, Proletár fiú verse, Kató a misén, Dutka Ákostól A vörös táltos stb.), mint inkább az előszó hangvétele, radikális eszmefuttatása okán. Kollányi az irodalom és a művészet fejlődését társadalmi képződménynek véli. Elemzi a kiegyezést követő magyar társadalmi helyzetet, az egyes osztályok történelmi szerepét: „A politikai jogokhoz jutott polgárság sietett éhségét kielégíteni. A századokon keresztül harci élet léhaságához szokott kisnemesség nem volt képes a változásokhoz egyhamar alkalmazkodni... A megkínzott paraszt teljesen magára maradt, csak a feudál-klerikálisokra virradtak szép napok... A polgárság Magyarországon mindig idegennek tekintődött... A tudományágak, a technika rohamos fejlődése, az ipar, kereskedelem nagy méretei a növekvő szükségletek és igények kölcsönhatása hirtelen új osztályt állított a küzdőporondra, s még mielőtt egy izmos polgári osztály kialakulhatott volna, nyugaton megjelent a vörös lobogó. Öntudatosabb, harciasabb, komolyabb az emberi szabadságok keresésében minden eddigi rétegeknél. Ámbár mi gyanítjuk, hogy nálunk agrár sajátságaink következtében inkább a mezőgazdasági szocializmusnak van jövője, az ipari proletariátus törekvéseivel nagyjában mindig rokonszenveztünk." Kollányi felfogása — mutat rá Bóka László — nem hágja át a polgári radikalizmus nézeteit, de azoknak szélső baloldalán foglal helyet. 2 9 Társadalomkritikája ilyen megfogalmazásokat tartalmaz: „Nem vagyunk megelégedve a mai isteni állapotokkal, sem gazdasági, sem társadalmi, sem művészeti téren... szabad embereket kíván a lelkünk. —... Ma milliók éheznek a legpiszkosabb odúkban és egypár száz ember milliók felett rendelkezik. Két részre oszlik minden társadalom: a kizsákmányolókra és leigázottakra." Kollányi szövege azonban helyenként csakugyan zavaros, mint azt később Juhász Gyula és Dutka Ákos is hangoztatta, 3 0 de a feudálkapitalista Magyarország szolgálatában állt írók-hírlapírók csalhatatlanul rátapintottak az írás fellazító szellemére. Kollányi nem csupán társadalmi-politikai helyzetelemzésbe bocsátkozott, levonta az erkölcsi konzekvenciákat is, s rámutatott, hogy a művészetek megújulási törekvése egyetemes, nemcsak az irodalom, de a zene, a kép2 5 Az eset nagy port vert fel Nagyváradon! A Tiszántúl c. katolikus napilap tárcában pellengérezte ki —• névtelenül ugyan — Kollányit, mint aki nem engedte imára tanítani gyermekeit, s lám a szabadgondolkodás, a páholytagság erkölcstelenséghez vezet: Egy szabadgondolkodó és a család, Tiszántúl 1908. jan. 29. Levél a kanonok urakhoz címen a Nagyváradi Napló 1908. febr. 2-i számában felelt a támadásra. Kollányi az első általános tisztviselő egylet tagsági igazolványa szerint 1909. április l-jén már Nyitrán volt, A Holnap második könyvének előszavát 1909. március 15-én datálta. 2 6 A Nagyváradi Napló 1911. december 22-i száma (Az élet regényt ír — Visszatérés az első feleséghez) azt írja: „Kollányit azután elhelyezték Nyitrára s két év előtt újból házasságot kötött. Szabadkán nőül vette Fejér Adélt. Második felesége azonban gyönge szervezetű, beteges asszony volt, s rövid idő alatt meghalt. Az özvegyen maradt embert előbb Gyulára helyezték, majd pár hónap előtt visszajött ide Váradra." A különös házassággal foglalkozik a Nagyvárad 1911. december 21 -i (tévesen 1912!) száma is: Egy házasság regénye. Érdekes adalék, hogy Nyáry Margit novellában dolgozta fel a történetet: Ezüst harangszó. In: Debreceni írónők anthológiája (Bp. 1937.). 2 7 A könyv mestere — Kner Imre levelezése. (Bp. 1969.) 25—26. 2 8 A Holnap új versei —- Második könyv. (Bp. 1909. Deutsch Zsigmond és társa.) 2 9 Bóka László: (A) Magyar irodalom története a XX. században. (Kézirat. Bp. 1960.) 24—25. 3 0 I. művek. 287
