Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság

„A Balogh-tanyán a temetőben még ott vannak a Marosiak sírjai, ha még el nem hányták."

6

5 „Ott vannak a tanyasi temetőben kint eltemetve Marosiék. De nem igen látni ott már semmit."

6

6 „Ott van még az a temető, ahol Marosiék el vannak temetve. Míg a világ meglesz, az mindig meglesz. Oda temettek mindenkit, aki annak a birtoknak a tulajdonosa volt, mindenkit arra a nagy kerek dombra. Gyönyörű. Körül volt nagy akácfákkal, körül volt árkolva, úgy hogy abba csak egy helyt lehetett bemenni annyi helyen, ahun egy szekér bement. Délnek volt a bejárat. Űk voltak a fő helyen, az urak temetve a közepin, körülöttük meg a cselédek. Aki ott lakott, oszt azt akarta, hogy ott temessék el, azt eltemették ott, ha nem akarta bevitték Újfaluba, vagy ha földesi volt oda, ahova kívánkozott."

6

7 Levéltári és egyházi iratok segítségével, Osváth Pál műveinek és kéziratának felhasználásával összevethettük a szájhagyományt és a valóságot. Kiderült, hogy a parasztság által Marosiról őrzött történeteknek valóságmagja van. Történeteikben a racionális és irracionális elemek ötvöződésekor a racionális elemek kerültek többségbe. Ennek oka az események időbeli közelsége, s részben Osváth műveinek hatása lehet. A tények ismeretében a „Szépen legel a Marosi gulyája" kezdetű ballada eredetének vizsgálatakor nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy mint helyi keletkezésű, új stílusú ballada, Berettyóújfaluban keletkezett az 1840-es évek elején. Sőt még talán azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy a ballada eseménye, valamint Marosi és Újfalu 1842-benkezdődő nagy összecsapása között valami összefüggés lehet, hiszen 27 évi nyugalom után hirtelen igen élesen vetődött fel az ellentét az addig kimondottan békés, jó viszony ellenére. Érdekes, hogy a néphagyomány Marosi bőkezűségének, nagylelkűségének emlékét őrizte meg inkább, csak a gulyás halálának tisztázatlan körülménye vet árnyékot alakjára. Öszszességében a parasztság szimpátiája nyilvánul meg Marosi iránt, akiben szinte a mesebeli szegénylegény kelt életre, és járta be a felemelkedés útját. Ezzel magyarázható, hogy jó tettei elhomályosítják, szinte teljesen elfeledtetik negatív cselekedeteit, s a nép a mai napig őrzi Marosi László emlékét. 6

5 Juhász Sándor, Berettyóújfalu 6

6 Buka István Berettyóújfalu 6

7 Fekete Imre Bihartorda 270