Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság
Csanádi família akkor vette ismét birtokába az Újfalu által igen hosszú ideje bérelt területeket. Mivel a lakosság azt hitte, hogy jogos tulajdonától fosztják meg a várost, nem tudtak belenyugodni a történtekbe, s panaszukkal már 1815-ben az uralkodóhoz akartak fordulni. Ebben azonban megakadályozták őket, és a feszültség csak 1842-ben törhetett ismét a felszínre, amikor a nádorhoz fordultak panaszukkal : „A midőn régi Őseink számos Századoktól fogva, a felséges Örökös Császári Királyi Fő Hercegségnek meg Ditsőült életekben, Tekintetes Ns. Bihar Vármegyében Berettyó Újfalu Helységének és nevezett Helység, az akkoron Uralkodó Fejedelem- az akkori veszedelmes időkben a midőn mind a Török s mind a Tatár, ..., porba akarván el takarni, az akkori Fejedelem a fent meg írt Berettyó Helységének minden haszna vehető földjeivel, együtt örökösen által ajánlotta firól fira, ennyi Századoktól fogva, békességes Jussunkba is lévén az 1815 d Esztendeig. — De akkor belé kötött Kis Szentsy Lányi Imre, és Marosi László és a Csanády família, melyeknek a fent meg írt falunak s Úgy szinte az akkoron Uralkodó Fejedelmeknek nem hogy Segítségére lehettek volna — De még hírét sem hallottuk famíliájuknak — nem tudhattyuk tehát régi Őseinknek. Örökös birtokába levő Javainkba bé jöveteleket — amely törvénytelen tetteiket kezdették az 1812 d Esztendőben! De csak határunknak fele részét vevők el, ezt is csak a tudatlanság okozta. De midőn már az 1815 d Esztendőben, már akkor vettük észre, mikor egész határunkat a maga, Örökös birtokába vette. Deebbemegnem nyugvánk, mint igazságunkat ismerők — De a midőn Felséges Urunk eleibe kívántunk volna ezen mind nállunk lévő ... erejénél fogva is mind ez Ország Könyvében meg található irományaink bizonyítássá mellett, Őseinktől Deveniált Javaink birtokának helyre hozását ki eszközleni.— De mind ez ideig reá nem mehettünk, mivel a fent megírt Uraságok, ellent vetettek benne, sőtt még a Helységünkbe 42 ke t lévén Sententióra büntetés terhe alá, de csak 26 ta n vétek be a Várad Olaszi Tömlöczbe, amely közzül ki egy Esztendőt, ki kettőt is szenvedett, oly gyalázatos etséssel, hogy a meg írt Tömlöczből haza hozzák a helységünkbe vettetni — oly Parancsolás ki adássok hogy többé a Helységhez fel fojamodásra senki ne merészeljen fojamodni.— Ily megrettentés által senki nem merészlet a Felséghez igasságért ki Nyilatkozást szerént, csak merészlettem erre, a ki ha a Helységbe különös rendelést nem tészen róllam, tehát Örökös rabságát szenvedni kénteleníttetem... Költ Bétsben Szent Jakab hava 24 dke n 1842." 4 9 Mivel elutasító választ kaptak, most már a királyhoz fordultak, de panaszlevelüket a kancellária 1843. január 26-án kelt 1190. számú „királyi parancsával" jogtalannak ítélte. 50 Ennek ellenére „.. .Tikász Sándor és Bokor József vezérletük alatt a jó rend felforgatásával gyülekezetet tartottak; egymást ingerelve a tudatlanok állításával bujtogatásokat eszközöltek, a város házához felgyűltek, s az eltiltó tiszti rend ellenére egy csavargó által folyamodványt készítettek s annak Bécsbe vihetésére a felvivő egyénnek számára írandó úti levél kiadására a két főtanácsot szorgalmazták.. ." 5 1 Verebi István főbíró szerint „.. .midőn az első fojamodásra leérkezett parancsolat a K. Gyűlésen felvétetett — s erre Megyei végzés keletkezett: ennek tudása — a népet érdekelvén — az kihozatott s' a Jegyző által a Templom előtt felolvastatván — Bokor József felszólalt — az nem a kérdéses parancsolat, nem az érkezett onnan felülről, mely által ingerültségbe jővén a nép zúgás történt — én akkor a ki hozott irományokat Bokor Józsefnek által adtam— mondván, ha kételkedsz, menj magad azért — mellyet te láttál: ennek következtében lett reám az itt előmutatott fenyegető írás ellökése." 5 2 4 9 H BML. Bihar m. Tiszti perek. IV. A. 6/f. 46.; 1191. — LXXXV. 5 0 Uo. 5 1 Uo. 5 2 Uo. 267
