Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság
A lány biztatta: Már te avval szívem Jancsi ne gondolj ! Kiváltja azt az én apám ha mondom. Hát osztán mikor az apja megtudta mondta, hogy: Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha én téged egy gulyásnak tartalak. Hogy egy ilyen óriási nagy úrnak a lánya egy gulyáshoz menjen. Nem bánom én édesapám, tagadj meg, Mert szívem csak a gulyásért hasad meg ! Ilyen a szerelem fiam ! És ez megtörtént !" 3 3 Vizsgált szövegünk az új balladák közé tartozik, mégpedig az országossá vált helyi balladák csoportjába, mivel olyan helyi eseményt örökít meg, amely témája —- a társadalmi korlátokon áttörő szerelem — miatt az egész magyar nyelvterületen elterjedhetett. Keletkezési helyének pontos meghatározása igen nehéz feladat, hiszen hasonló eset az ország bármelyik részén előfordulhatott, ami egyben biztosította is a ballada gyors elterjedését. A probléma megoldásában azonban segítségünkre van egy, a balladák esetében megszokottjelenség, a kontamináció, vagyis az, hogy mivel a hasonló témák vonzzák egymást, egyik ballada a másikból bizonyos részleteket magába olvaszt. „A Bárólány és juhász és édestestvére, a Kisasszony és gulyás ... ugyanazt a konfliktust tartalmazza — az előbbi élesebben, a népi szereplő kivégzésével, a másik csak a bárólány és anyja közt élezi ki az ellentétet. Mindegyiknek már-már formulaszerűen kialakult fogalmazási részletei vannak, és általában megkülönböztetjük őket. Dallamuk is különböző. Am a rokon téma »affinitása«, vonzóereje hol az egyikbe, hol a másikba ránt át részleteket a testvérszövegből, sőt egy-két esetben a két teljes ballada összeolvasztásának is tanúi lehetünk." 3 4 A két ballada és variánsainak vizsgálata már a korábbiakban arra a megállapításra vezetett, hogy a Bárólány és juhászlegény balladája a Dunántúlon, míg a Kisasszony és gulyás balladája a Tiszántúlon keletkezhetett közel egy időben, a múlt század közepe táján. 3 5 Az összeolvadásos variánsok kialakulása is az elterjedéssel párhuzamosan ment végbe úgy, hogy egyrészt a Kisasszony és gulyás balladájába olvadt be a másik, mivel a ballada befejezésénél hiányzott hasonló témájú klasszikus balladáink tragikus végkifejlete. Hogy megválaszolhassuk azt a kérdést, miért hiányzik balladánk esetében az akasztás vagy a szerelmesek halálának motívuma, térjünk ismét vissza Marosihoz. Már az eddigiekből is kiderült, hogy Marosi László és parasztjai, cselédei között békés volt a kapcsolat, amit hitelesít Osváth Pál leírása 1905-ből: „Feltűnő e korban az urak és cselédek közt való jó viszony. Ennek oka az volt, mert uraink hajdan cselédjeiket — habár alárendelt helyzetben — de családjaik kiegészítőjeként tekintették. A cseléd itt annyira a család tagjának tekintette magát, hogyha valaki azt kérdezte tőle, kié ez vagy amaz tárgy? Nem azt mondta, hogy az uramé, hanem azt, hogy a miénk... Fenntartotta magát e jó viszony később is, mert nem egy példa volt rá, hogy a gyermektelen cselédek uraik gyermekeire hagyták megtakarított csekélységüket. Ily esetet tudok még a múlt század közepéről is, mert ekkor Marosy László b.-újfalusi nagybirtokos kanász számadója, végrendeletileg egyik kisasszonyára hagyta a tulipános ládában megsugorgatott jelentékeny összeg pénzén kívül két tehenét és tíz darab sertését." 3 3 Csaholczi Imre 3 4 Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa 1. kötet. (Budapest, 1976.) 140—141. 3 5 Szabó Irén: A Szendre báró lánya című ballada. (Debrecen, 1962. Szakdolgozat, KLTE Néprajzi Tanszék Ltsz. 683.) 263
