Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság
... Népdalainkban a pásztorok is nagymértékben szerepelnek. így a gulyásnak emléke van többek közt ezekben: „Szépen legel a M.. .y gulyája, Mégis szebben sétál Ilka utána, Már messziről kiáltja a gulyásnak Szívem Bandi terítsd le a subádat !" 3 6 Nem lehet véletlen, hogy Osváth nem írta ki Marosi nevét, leánya nevét pedig megváltoztatta. Szabó Pál is úgy hivatkozik erre a balladára, mint a földesurak és a parasztság közötti békés viszony ritka példájára. 3 7 Ennek az oka csak az lehet, hogy csupán a balladát ismerte, a valódi eseményeket nem. De mi is történt valójában ? „A Marosiaknak Balogh Tihamérék voltak az utódjai. A Gazdaságé most a Baloghtanya. Nagy úr vót az. Balogh Tihamérnál a magtárt építették. Hát egy mester danolta, hogy «Szépen legel a Marosi gulyája». Balogh Tihamér azonnal szólt neki: Szálljon le! Kifizette oszt elküldte. Nem szerette, hogy ott danolta a mester. Nem volt szabad énekelni ezt ott a tanyán, hogy hallja az úr. Csak bántotta. Eliza kisasszony, aki a gulyást szerette, megzavarodott. Megtudta, hogy a gulyás hogy halt meg. Az úr. Marosi csináltatott a kútba állót. Oszt úgy csináltatta meg, hogy mikor beleugrott a gulyás, hogy húzza a vizet -— itatni ment —, hát a lányát nem akarta hozzá adni Marosi — beleesett az állóval együtt. Oszt ótán megtudta a kisasszony, hogy mi történt az ő kedvesivei. Megzavarodott. Aztán nem is ment férjhez Eliza." 3 8 „A Balogh-tanyán születtem, az apámnak az apja is ott volt cseléd. Marosiról csak mint gyerek hallottam, hogy Baloghéknak az elődje volt Marosi László. Szerelmi viszony volt a lánya és a gulyás között. Ballada is van erről. Még ugyan sokszor danoltuk, ha nem hallották az urak. Nem engedték, hogy énekeljük. De hát csak fütyörésztük, csak eldanoltuk, mikor nem voltak a környékünkön. Voltunk ott száznál többen a Balogh-tanyán. Ahol mi laktunk cselédlakásban, az valamikor dohánycsomózó volt, oszt 7x8 méteres szobák voltak. Odajárt hozzánk, aki a tanyán volt mindenki télen, mikor hosszak voltak az esték, 11—12 óráig kártyázni, mikor tánc nem 3 6 Osváth Pál: Közbiztonságunk múltja és pandúr korom emlékei (A régi magyar élet feltüntetésével). (Budapest, 1905.) 62—63. 3 7 Szabó Pál: Szülőföldem, Biharország. (Budapest, 1967.) 26. „A kastélyok úgy szerepelnek az irodalomban, mint a kizsákmányolás mintapéldái. De többről van szó. Nemcsak a földesúrról. Mert ott van a kastélyok siserehada ! Komornák, szobalányok, szakácsnék, inasok, konyhalányok ; és a szinte külön kis egységek, mint a mosóházak, virágházak, vincellérházak, béresházak, juhászházak, kondásházak; és csőszök és számadók és gazdák; s régebben meg hajdúk, fegyveresen s a váruraknál még várkatonák. Igen nagy volt a skála s ez mégis, valahol, egy vissza-visszatérő ponton összecsendült, De világos, hogy általában nem megértés vagy szerelem alapján csendült össze, hanem a teljes kiszolgáltatottság alapján, még akkor is, ha nagy ritkán felzendült a balladaszerú dal a tájon, hogy: Szépen legel a Marossy gulyája, A kisasszony maga sétál utána. Még messziről kiáltja a gulyásnak, Szívem Jancsi, terítsd le a subádat ! Ez a Marossy volt az, akinek Újfalu alatt, nyugatra volt a birtoka, és akinek Ritoók Zsigmond, híres váradi szabadkőműves ügyvéd volt a sógora. Annak a húga pedig Ritoók Emma írónő, egyszóval ... a pusztai gulyástól a földesúr lányán keresztül a váradi szabadkőműves páholyig nagy ívet ír le az út !" 264
