Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság
Az Andaházi talló földem az esőzések után annyira megfüvesedett, hogy Szénának kaszálni bátran lehet. Ennél fogva hajlandó lennék némely betsületes földesi Gazdáknak belőlle felibe kiosztani. Kérem tehát Holnapra némely Jámbor Gazdákat hozzám az Andaházi Tallóra kiutasítatni ne sajnalla. Költ Szent Kozmán 1834 dl k Esztendő Septem. Holnap 6 l k Napján. Tisz. Szolgája Marosy László" A levél másik oldalán olvasható, hogy „publikáltatott 7 a Sept. 1834." 3 0 Nagy birtokának megműveléséhez, a termés betakarításához tehát igénybe kellett vennie az újfalusi és a közeli Földesen lakó gazdák munkaerejét. A későbbiekben alátámasztást nyer az a tény is, hogy egy ideig valóban nagylelkűen bánt a parasztokkal. Osváth Pál egyik megjegyzése utal arra, hogy már ekkor jobban vonzódott az állattartáshoz: „A jószágtartást kedvelte, de a mezei gazdászatot elhanyagolta." 3 1 Állatállományának nagyságára csak feleségének leveléből következtethetünk, melyet „Curiális Földes Hellysége Nemes Hadnagyának mint szomszédnak illő tisztelettel" írt. „Nemes Hadnagy Uram! Úgy esett értésemre, hogy a Gujánknak nagyrésze el szaladván, Földesen a Hellység Házához volna bé hajtva. — Azon kérem Édes Hadnagy Uramat, hogy ha semmi kárt nem tett ezen Levelemet meg-adó embereknek adja által eresztesse ki — ha pedig kárt tettek volna, azon esetbe is botsátassa ki s betsültessen meg a kára. Én az Uram ide haza nem lévén ígérem, hogy egész betsülettel ki fogom fizetni ámbátor nem szántszándékossan mentek által, hanem elszaladtak a mint az idén már többször is cselekedtek. — Maradván Hadnagy Uramnak. Sz. Kozmán 835 — 23 a April. Szentiványi Marosi Lászlóné" A levélre ráírták : „1835 dl k Esztendőben Április Hónak 23 l kján 89 darab marhák által adódtak a Tettes Marossy László Úr két embereinek." 3 2 Gulyájához kapcsolódik a következő történet. „Azt ti még nem is nagyon értitek meg. Borzasztó vót az. Olyan úr vót az, de igen egyszerű vót. Egy nagyon szép nóta is maradt róla. Mert egy Eliza nevű lánya vót. Meg azelőtt vótak a szabadban a szabad levegőn nőtt pásztorok. Oszt úgy is mondta a nóta: Szépen legel a Marosi gulyája, A kisasszony maga sétál utána. Utána ment a kisasszony a gulyásnak a tanyáról. Még messziről kiáltja a gulyásnak, Szívem Jancsi terítsd le a subáda'! Annyira szerette. A gulyás mondta: Nem terítem én biz le a subámat, Itt a tilos, behajtják a gulyámat. 3 0 H BML. XIII. 2. 1. 3 1 Osváth Pál 1875. 270. 3 2 H BML. XIII. 2. 1. 262
