Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság

logos Contractus mellett 700 magyar forintokért Zálogképpen bír..." 15 napon belül adja vissza a város a summa letétele esetén, ha nem, akkor a per után a 700 forintot is a város fizeti.

9 Eredménytelen útja után 1790 augusztusában tért haza, melyről egy Berettyóújfaluban kiadott „Passualis Levél" tanúskodik : „egy darab időtől fogva itten commoralo Ns Marosi György Uram eö Kegyelme szándékozik egyenesen Hazájába vissza menni ott lévő Feleségének és Gyermekének látogatására."

1

0 Gyermeke, Marosi László ekkor 7 éves volt. Két év múlva, 1792-ben már-már úgy nézett ki, hogy sikerrel jár a per, ezért a Nagyenyedi Református Kollégiumhoz fordult, hogy a „Zálog Summát" le tehesse: „Ezen bizonyos okokra való nézve kéntelenítettem Nagyságtokhoz 1000 idest Ezer forintokért folyamodni, hogy az Collégium kiadandó pénzéből Legális interesre Méltóztassanak adatni és illyen el Árvákodot famíliát fel segélleni.. ."

n Valószínűleg nem kapták meg a kért összeget, hiszen a következő dokumentum egy 1802-ből származó igazolás a család szegénységéről: „.. .Nemes Komornyik Erzsébet Aszszonynak Hites Férje Tettes Marosi György Uram Törvényesen meg keresvén minket a végett, hogy adnok hiteles bizonyságtévő Levelünket arról, hogy ... a sok Perlekedések miatt annyira meg gyengítettek, hogy a Magok szükséges dolgainak folytatására is elégtelenekké tetettek.. ."

1

2 Marosi György halála után felesége folytatta a pert, akinek már ekkor Lányi József az ügyvédje. 1808. október 12-én Bécsben kelt Lányinak Marosinéhoz írt levele: „leg inkább azt veszik elő az Újfalusiak, hogy az Asszonynak néhai Balajti Erzsébethtül Borbély Szabó Istvánnétul való származása nem bizonyíttatik", mivel az 1789-es kihallgatásról szóló iratban „nincs ki téve, hogy a Tanúk... meg eskedtettek volna".

1

3 Ennek cáfolásához azt kéri Lányi, hogy Marosi László a „Vármegye Protocollumában" keresse ki, hogy a kihallgatásra ülnökök voltak kiküldve, ha pedig azok közül „egy volna is még életben", attól vallomást kell venni, mely szerint „a Tanúkat meg eskedték". Nem tudjuk, sikerült-e bizonyítani a tanúk esküjét, azonban bizonyos a vita tovább folytatása a két fél között. A pusztákkal kapcsolatos következő dokumentum Majtényi Éva Boda Józsefné Somlyón 1809. július 14-én kelt szerződése Marosi Györgynével: „én is meg esmervén a Marosi Györgyné Asszonynak mint vérnek idegen előtt való elsőbbségét és fel vévén tőlle az én részemre 150 idest Száz Ötven Rforintot az említett Pusztabéli portiókban engemet illető részemet nevezett Marosiné Komornyik Erzsébet Asszonynak és mind a két ágon lévő maradékinak mint vérnek engedem által.. .".

1

4 Sajnos az ezutáni hat évről nem maradtak idevonatkozó iratok, de egy térkép Herpály pusztáról, melyet „Marosy László Úr részére" Pusztai András készített arról tanúskodik, hogy 1815-ben a vitatott területek már valóban Marosi László kezébe kerültek.

1

5 Érdekessége a térképnek a jobb sarkában keretdíszként látható juhnyáj és a heverő juhász. Ennek jelentősége a későbbiekben válik nyilvánvalóvá. Ha most a valóságot összevetjük a szájhagyománnyal, megállapítjuk, hogy a leglényegesebb vonásokat a népi elbeszélés is tartalmazza. Igaz, nem 10 000 hold, de 6153 hold valóban a Marosié lett, míg Újfalu város kezén csak 2000 hold föld volt.

1

6 Az elbeszélés hűen tükrözi az újfalusi határ szűkösségét, ami a la9 Uo. 1

0 Uo. 1

1 Uo. 1

2Uo. 1

3 Uo. 1

4 HBML. Bihar m. Ltára IV. A. 11/18. XXXIV—589. 1

5 HBML. Bihar m. Térképtára 37/a. 1

6 Fényes Elek : Magyarország statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból. (Pest, 1860.) 399. 258