Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Zsúpos Zoltán: „Szépen legel a Marosi gulyája..." — Folklór és valóság

kosságnak jelentős problémát okozott.

1

7 Az is igaz, hogy ősei elkerültek innen, és csak per útján, egy Lányi nevű ügyvéd segítségével tudták visszaszerezni a földet. Természetesen jelen vannak a mesére jellemző elemek is. Egy, a török időkben felemelkedett ember elszegényedett késői utódja véletlenül bukkan a kutyabőrre. Szegénységét csak fokozza, hogy az itteni földművelő parasztság szemében szegény Belényes-Vaskoh környékére helyezik lakóhelyét, amit az arra a vidékre jellemző két öszvérrel még nyomatékosabbá tesznek. Érdekes a község elöljáróságával történt első, könnyű megegyezés jelenete, ami valószínűleg a Marosi és Újfalu közötti ellentét későbbi elmérgesedését emeli ki. De jelen van benne az az egyszerű szemlélet is, hogy egyedül a bíró volt a hibás, aki nem elégedett meg 85 forinttal, ezért azután a település elvesztette határa túlnyomó részét. Hallgassuk most tovább Csaholczi Imrét: „Hat lánya volt Marosinak . Nem vót egy fia sem. Vót egy öreg Nagy Péter bátyám. Űtet is akkor keresztelték, mikor Marosinak keresztelték az egyik lányát. Marosi mondta Péter bátyám apjának: Cseréljünk Péter! Az bele is ment vóna, de nem vállalta a bábaasszony. Hogy milyen gazdag ember vónék én most! — mondta mindig Péter bátyám. Hát meg olyan bolondságok történtek meg ezelőtt, hogy nagyon. Marosi egy alkalomkorjött volna a faluba. Ott lakott kint a tanyán, ahol most a Dábó van. Nincs sehol a kocsija. — Hát hun van a prádéskocsim ? — kérdi mikor be akart fogatni. — Bent a faluban. — Miért? Hat lánya vót, oszt egy-két varrónő állandóan ott vót kint a tanyán. Sok gombostű kellett. — Elment — aszongya a felesége —, beküldték a lányok gombostűért. Nahát gondolt egyet, másnap befogatott, menjünk Debrecenbe! Minden lánynak egy mázsa gombostűt vett." Osváth Pál már említett könyvében írja: „M. L. a maga nemében páratlan különcz volt, p. o. leányai számára egyszer egy mázsa gombostűt vett."

1

8 Marosi László 1817-ben vette feleségül Szentiványi Rozáliát.

1

9 A katolikus egyház régi anyakönyvei igazolják, hogy a házasságból nem született fiú, csak hét leány, de közülük egy már csecsemőkorában meghalt.

2

0 így érthető, miért őriz hat leányt az emlékezet. 1818-ban született Carolina, őt követte 1820-ban Emília, aki 1 hónapos korában meghalt. Két év múlva, 1822. március 6-án született Elisabetha, akinek a későbbiekben még fontos szerepe 1

7 A kérdésről bővebben: Orosz István 1981. 229—297. 1

8 Osváth Pál 1875. 270. 1

9 Protokollum Mixta Religionis ex eos Notorum prolitem Conversorum et Confectum per Josephus Erdély Parochia Loci 1817. (a továbbiakban Prot. Mix. Rel. 1817.) — A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. 2

0 Carolina, született 1818. Acta Visitationis Canonicae in Ecclesia et Parochia Possessionis B(erettyó) Sz(ent) Marton Die 23/Mensis Augusty MDCCCXXIII. 1823. (a továbbiakban Act. Vis. Can. 1823.) — A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. Emília, született 1820. április 13. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Születési Anyakönyvek 38. A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. Meghalt 1820. május 16. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Halotti Anyakönyvek 14. Elisabetha, született 1822. március 6. Prot. Mix. Rel. 1817. Hermina, született 1825. november 9. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Születési Anyakönyvek 43. Juliana, született 1827. december 22. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Születési Anyakönyvek 46. Emília, született 1830. június 4. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Születési Anyakönyvek 48. Ida, született 1836. január 3. Vegyes Anyakönyvek 1. kötet Születési Anyakönyvek 54. 259