Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején
A szintén ncigybáródi Mùgya család mindössze két férfitagot számlált, Simont és Horát, akik nemrégiben költöztek ide a Kraszna vármegyei Füzesről. 2 2 A nemességvizsgálat során nem is tudták dokumentumaikat előmutatni, mondván, hogy azok Kraszna megyében vannak. Nagybáródi birtokukhoz egyébként mindketten anyai ágon, illetve feleségük révén jutottak, s azok eredetileg Venter- és Kába-javak voltak. Váradra a küldöttség után csakugyan be is vittek egy armális levelet, amelyet Apafi Mihály fejedelem állított ki 1679-ben a Kraszna megyében lévő Füzesen lakó Mada Jakabnak és Györgynek, amelyet 1681-ben hivatalosan is kihirdettek. Csatoltak hozzá egy nemességvizsgálati iratot is, amely 1770-ben „erdélyi praxis" szerint készült. A küldöttség mégis úgy látta jónak, ha a nevezett családot arra utasítja, hogy Kraszna vármegyétől hozzanak egy kétségtelen bizonyságlevelet, amely szerint ők az említett Mada család leszármazottai, annál is inkább, mert Nagybáródon őket Mágyának ismerik. 2 2 A beznyei Szűcs családról a deputációnak segédkező nemesek egyértelműen azt mondották, hogy birtokukat leányágon szerezték, de „eleitől fogva nemesi szabadságban" éltek. Az érintettek magukkal hoztak egy eredeti iratot, amelyet még az 1763-as nemességi vizsgálat alatt nyertek, s egy másik oklevelet is, amelyet a váradi káptalan állított ki, s amelyben a család a beznyei telekre nézve a Bárányi család statutiójának mondott ellent. Ebben az esetben is utána néztek a család jogainak a vármegye levéltárában, s ott azt találták, hogy még 1733-ban Szűcs Gábor kellőképpen bizonyította nemesi jogait, illetve a telekhez való jussát is. Ezért az 1764-es nemességvizsgálat során ezt a bizonyítékot döntőnek tekintették, s az erről szóló iratokat 1765-ben felterjesztették a Helytartótanácshoz. Az ügy további sorsáról azonban már nem tudtak tájékozódni. Nemességük bizonyítására azonban nem szólították fel őket, minden jel szerint nemesi jogaikat elismerték. A Kába család legnagyobb részben Beznyén volt birtokos, de a nemességükről szóló kétségtelen iratot nem tudtak felmutatni. 2 4 Előhozakodtak ugyan egy 1698-ban készült káp talani kiadvánnyal, de ez az okirat csak azt bizonyította, hogy egy bizonyos Kába Gábornak az anyja Venter lány volt, s így úgy ítélték meg, hogy a család minden birtoka „a Venter Jusból Leány Agon vette a maga eredetét. Döntő mozzanatnak ítélték viszont — mint sok más esetben is — „hogy régtől fogva nemesi szabadságban élnek...". A család nemesi jogait a küldöttség azért sem találta érdemesnek bolygatni, mert — mint mondották -— „ezen Família Jószágából régtől ólta aNyága, Szűcs és más Famíliák veszik birtokukat...". Ettől függetlenül megállapították, hogy a család — Bihar megyében legalábbis — nemesi eredetét sohasem bizonyította. A többnyire szintén Beznyén birtokos Kakutsi család a nemességbizonyítás során két okirattal is előállt. Az egyik Bethlen Gábor fejedelem 1621-ben kelt armális levele volt, ame2 2 A Függelékben közölt összeírás viszont négyet tart számon. Minden bizonnyal itt a család két ágáról van szó. 2 3 Az erdélyi Kraszna megye bizonyságlevelét tehát Magyarországon elismerik. 2 4 A Kaba (Kába) családra vonatkozó nemességigazolási iratokat lásd: HBML IV. A. 11. 19. es. F. 36. No. 639. Egy 1784-ben felvett tanúvallomási jegyzőkönyv szerint a Kába család „mindenkor Nemesi Szabadságban élt,", „Királyi Donatioval nyerték nemességeket", s Tordán, Erdélyben voltak birtokosok. „Kuriális Házat, Jobbágy telkeket is bírnak ... Csételken, Száldobágyon, Széplakon, Beznyén, Nagybáródon, Korniczelben, Cséklén, Nagy-Patakon és Topán". A nemesi felkeléskor is „mint Nemes Emberek magok hellyekben Katonát is állítottak". Uo. Az igazán nagy problémát a későbbiekben az jelentette, hogy „ezen megye Kintstárjának kárára lévén, hogy ... számosabb Leány ágon lévő Kábák élnek nemesi és őket nem illető" jussokkal. A Kába család kétséges nemes tagjai kijelentették, hogy a „Família kész lenne maga költségén ki tapogattatni" a nemesi jog bizonyítékát. Uo. IV. A. 1. b. 215. F. VIII. No. 71. 1806. Ez azonban, úgy látszik, korántsem volt egyszerű. Beöthy László alispán 1808-ban azt válaszolta néhai Kába Simon örököseinek, hogy nemesi jogaikat sürgősen bizonyítsák be, mert ha nem „kit kit közülük a bé vett szokás szerint Paraszti Contributio alá vetik". Uo. IV. A. 11. 19. es. F. 36. No. 639. 197
