Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején
lyet Kakutsi Márton számára állított ki, a másik pedig Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1609-ben kiállított donációs oklevele, amely egyébként nem báródsági birtokra szólt. A két okiratot azonban csak 1776-os"másolatban tudták megmutatni,amelyet a gyulafehérvári káptalan állított ki a királyi könyvek alapján. A küldöttség kérdésére, hogy az eredeti okiratok hol vannak, azt válaszolták, hogy ,,a' régi háborús időben elvesztek az Elejekkel edgyütt... ". Bár a küldöttség megállapította, hogy a Kakutsi família Bihar vármegyében sohasem ismertette el nemességét, azt gyakorlatilag hitelt érdemlőnek tartotta. Annál is inkább, mert „az igaz, hogy régi időtül való a Földes Úri Birtokuk és Nemesi szabadsággal való élések tagadhatatlan". 2 5 A Nagybáródon és Beznyén birtokos Kuk családról kétséget kizáróan kiderült, hogy birtokuk leányágon a £ó6a-jussból szakadt ki. Személyes nemesi jogaikat illetően az 1763-as vizsgálat eredményére hivatkoztak, amelynek során az akkori deputáció előtt bebizonyították, hogy az eredeti armálisuk elveszett ugyan, de valamikor tényleg létezett, s azt is, hogy mindig a nemesi jogok birtokában voltak. Ezt a bizonyítékot az 1806-ban munkálkodó küldöttség is elfogadta. 2 6 Az ugyancsak Beznyén birtokos Bélteki família birtoka szintén a Kába-vagyónból szakadt ki. Őseik Közép-Szolnok vármegyéből származtak, de a Báródságon is „mindenkor Nemesi Szabadsággal és Földes Úri Jussal éltek". Személyes nemességükről azonban semmi bizonyítékot felmutatni nem tudtak, s csak arra hivatkoztak, hogy az erről szóló bizonyságlevelek „vagy a Nemes Vármegye, vagy a Káptalan Leveles Boltjában lehetnek". A küldöttség ezen állításnak utána is nézett, de nemességüknek semmi nyomát nem találta, éppen ezért arra a véleményre jutott, hogy „ezeknek is szükséges \o!na a Személybeli Nemességeknek megmutatását kötelességbe tenni''. A Laal család kétségbevonhatatlan bizonyítékkal állott elő, felmutatta ugyanis az Apafi Mihály fejedelemtől nyert armálist, amelyet 1667-ben nyertek, s amelyet 1765-ben Bihar vármegyében ki is hirdettek minden ellenvetés nélkül. A család nemesi jogait helyben hagyta az 1764-ben munkálkodó nemességvizsgáló bizottság is, igaz ugyan, hogy a Helytartótanácstól a nemesség megerősítésről szóló irat nem érkezett le. A Laal família csupán Beznyén volt birtokos, s a küldöttség mellett munkálkodó nemesek véleménye szerint vagyonukat a „Kaba familia Jószágábul" nyerték. A Czipele család tagjai magukról azt állították, hogy Brátkán ősi jogon birtokosok — erről írásbeli bizonyítékot is bemutattak, amelyből viszont az is kiderült, hogy a családot Zudrának is nevezték, s régi földesúri joggal rendelkeznek. A család beznyei birtoka leányágon a Kába, nagybáródi birtoka pedig a Venter vagyonból szakadt ki szintén leányágon. 2 7 Személyes nemességükkel kapcsolatban a vármegyei levéltárra, illetve a Váradon éppen akkor folyó Batthyány-per irataira hivatkoztak, a küldöttség azonban ezen állításnak semmi reális alapját nem találta, mert a „Nemes Vármegye Protocollumában ezen Czipele famíliának Leveleiről ... a legkisebb emlékezet sem találtatik". Nemességüket ugyan nem vonták kétségbe, de arról bizonyságlevelet sem voltak hajlandók adni. Érdekesnek bizonyult a Nagy család esete ! Nagy Ferenc a közelmúltban Kisbáródon jegyzői hivatalt töltött be; az egyik fia, Lajos, a vizsgálat idején persecutor hadnagy volt, a másik — Károly — még tanult. Felesége révén viszont Kisbáródon és Cséklyén a Topái família után „Földes Úri jussal bír". Személyes nemességét 1802-ben igyekezett bizonyítani Bihar vármegye nemesi közgyűlése előtt, felmutatván másolatban Bocskai István fejedelem armális levelét, amelynek erejével Erdély fejedelme, úgy is mint a székelyek grófja 1606 októberében a szepsi székben lakó Nagy István székely agilist primipulussá tette. 2 5 Uo. 2 6 Uo. 2 7 A Czipele család a XVII. században Miskolczy K. i. leírása szerint birtokos nemes család a Báródságon. 198
