Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején

A Venter família négy ágának nemesi jogait a bizottság tehát a kétségtelen bizonyíték hiányában is megerősítette. Volt azonban a Venter családnak egy ötödik ága is, az úgynevezett Popa-Venterek, amellyel a bizottságnak már lényegesen több gondja volt. A Popa-Venterek magukról azt állították, hogy ők ugyanolyan nemesek, mint a többi Venterek, s a Popa (pópa) előnév csak úgy ragadt rájuk, hogy az egyik ősük, Venter Ursz, Nagybáródon pópa volt. Ez a család csak Nagybáródon volt birtokos, s ők ezt azzal magyarázták, hogy valaha a Báródságon csak egyetlen templom volt, Nagybáródon, s ezért a fentebb említett ősük — Venter Ursz pópa — lemondott a többi helyeken egyébként jogosan reája szálló Venter-javak ról. Az igaz Venterek azonban ezt az állítást kétségbe vonták ! Családi hagyományuk szerint Venter Ursz valóban létezett és pap is volt, de ennek csak leánya maradt, akit viszont „egy Erdély országábul ide származott nem Unitárius (tehát görögkeleti) orosz deák kántor vett el feleségül, aki Venter Ursz halálával pappá lépett elő, s így maradt meg „a' Parochiális Teleken, melly a Venter-Jusból volt kiszakasztva". A Popa-Venterek ettől a családtól származnak; ezért az igazi Venterekkel soha semmiben nem osztoztak, s így történhetett az, hogy csak Nagybáródon vannak birtokaik, „de itt is a belső régi egy Teleket foglalásokkal" gyarapították, „s úgy laknak azon, semmi Taxások — tehát jobbágyuk — nem lévén". Az ellentmondó nyilatkozatok miatt a bizottság vizsgálatot rendelt el, amelynek során kiderült, hogy e család régebben csak a Popa nevezettel élt, bár a család írással bizonyította, hogy őket már 1772-ben Popa-Ventereknek hívták. Ebből a bizonyítékból viszont az is kiderült, hogy a Venter lányokat parasztemberek vették el, s ezért a feleségük nevéről is hívták őket. A bizottság átnézte a vármegye levéltárát is, amelyből az derült ki, hogy 1730 körül egy bizonyos nagybáródi Popa Jeremiás Venter Popa név alatt olyan vallomást tett, amely szerint ő Feketetóról származó nemesember lenne ; 1763-ban pedig a nemességvizsgálat alkalmával olyan írást mutattak elő, amely 1733-ból származott, s ez által törekedtek „a valóságos Venter Famíliához ragasztani magukat" }

7 Ekkor az ügy függőben maradt, de a Venter családnak ez a kétséges ága megmaradt a nemesi jogok birtokában. Most azonban a bizottság úgy látta jónak, hogy a Popa-Venterek „Productiora szoríttathatnak", azaz kötelezték őket nemességük kétségtelen bizonyítására. Hasonlóképpen járt az Ispán család is! Egyébként Hár-nak is nevezték őket, a família tehát szintén két néven is ismeretes volt. Különben néhány káptalani irománnyal próbálták nemességüket bizonyítani — így tették ezt már az 1760-as évek nemességvizsgálata során is — de ezeket az iratokat sem akkor, sem pedig most „a Personalis Nemességnek felállítására" nem tartották elegendőnek, annál is inkább, mert minden birtokuk egyedül női ágon van a „Venter Jusból". Előmutattak még egy írást Báthori István fejedelemtől is, de ennek érvényességét sem tartották elegendőnek, mert az Ispán famíliára „a Hár név csak ragadott". Kötelezték ezért őket, hogy nemességüket kétségtelenül bizonyítsák be.

1

8 A Nyaga (Nyága) család olyan írást mutatott elő, amelyet az 1763-ban tartott nemességvizsgálat során az akkori bizottság adott ki, s amelyben az akkor már elveszett nemesi armális érvényességét elismerték és megerősítették. Ezt az iratot Bihar vármegye nemesi közgyűlése is helyben hagyta. Nemesi mivoltuk körül azonban mégsem volt rendben minden. A vármegye ugyanis az iratokat jóváhagyás végett felküldte a Helytartótanácshoz, ahonnan bizonyos formai kifogások miatt visszaküldték. Történt mindez 1773-ban, 1774-ben a nemességvizsgálati eljárásokban egy központi utasítás értelmében új eljárást kellett alkalmazni, s ez lehetett az oka, hogy a Nyága família nemességét bizonyító iratait — amelyet még a régi 1

7 A Ventereknek ez a kétséges ága tehát a korábbi nemességvizsgálatok során sem tudta nemességét bizonyítani, s most is csupán csak arra kötelezték őket, hogy azt bizonyitsák be. Uo. IV. A. 1. b. F. III. No. 11. 1808. 1

8 H BML IV A. 1. b. 195