Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A Báródság nemessége a XIX. század elején

A vizsgálat következő szakaszában a nemesek hadnagya — Topái Miklós — „az öszvegyűlt Nemeseknek azt adta tudtára, hogy jónak ítélné, ha ki-ki a maga Nemességéről hiteles, Levelet mutatna".

1

3 Az egyes birtokos családokat tehát írásbeli bizonyítékok bemutatására is felszólították amelynek során természetesen olyan érdekes és értékes adatok kerültek felszínre, amely a történeti kutatást nagyban hozzásegíti a báródsági nemesség eredetének és természetrajzának a megértéséhez, s nem utolsósorban a Báródság társadalmának a vizsgálatához. A vizsgálat során a fent említett családok természetesen minden létezhető bizonyítékot igyekeztek a bizottság elé tárni, amely az egyes famíliákról a következőket állapította meg. A Topái család több olyan régi írást tudott felmutatni, amely a deputációt arról győzte meg, hogy a nevezettek valóban „Topárul nevezett Donát aria Família légyen". Ezért az öszszes megjelent Topait — akik a Függelékben közölt összeírásban szerepelnek — „valóságos Topaiaknak s Birtokos Nemeseknek lenni meg esmerik". A bizottság Bihar vármegye levéltárában is utánanézett a család nemesi jogának, de ott viszont semmi nyomát sem találták a Topaiak nemesi eredetének. Ez a tény már önmagában is igen érdekes lenne, de még inkább azzá teszi a deputációnak az az érvelése, hogy mindez csak azért történhetett így, mert a család nemesi jogait eddig még soha, senki kétségbe nem vonta, „de nem is lehetett, mint actuális régi birtokost" .

1

4 Ez az érvelés már eleve jelzi, hogy a nemességvizsgáló bizottság messzemenően hajlandó figyelembe venni a régi szokásjogot, mint ahogyan tulajdonképpen nem is tehetett volna másként, hacsak nem akarta volna a Báródság társadalmi és tulajdonviszonyait gyökeresen felforgatni. Erről természetesen szó sem volt. A Venter családról megállapították, hogy a família négy ágra szakadt, s kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak vették nemességüket, s azt is, hogy „a Báródságon úgy laktak, mint Földesurak...". Ettől függetlenül ez a család sem tudott olyan bizonyítékokkal szolgálni, amely nemességüket kétséget kizáróan hitelesítette volna. Megvizsgálták a vármegye levéltárát is, de csak arra az eredményre jutottak, hogy az 1763-ban tartott vármegyei nemességvizsgálat során ez a család tanúvallomásokkal igyekezett nemességét bizonyítani, s azt, hogy ők valóban a régi, adományos birtokos Venterek leszármazottai.

1

5 Ekkor — tudniillik 1763ban — nemességüket illetően semmilyen határozatot sem hoztak, a nemesi joggyakorlat ususában tehát megmaradtak. A bizottság ezért úgy határozott, hogy azokat a Ventereket, akik a kimutatásban szerepelnek, „Nemesi Szabadságukban háborgatni annyival is inkább nem lehet", mert a család régi birtokos volta azért is világos, mert a Báródságon lévő családok közül igen sokan, „úgymint Venter-Popa, Ispán, Tatár, Fodor, Mágya, Kába és Dolyaiminnyájan a Venterek Jószágábul bírnak" 1

3 Egyértelmű tehát, hogy a Báródság nemessége egyénenként gyakorolta nemesi jogait, nem pedig kollektív alapon. Az ily módon elismert és megerősített nemesség viszont országos nemesi jognak felelt meg, s így lényegesen különbözött például a hajdúvárosi és a székelyföldi kollektív, de éppen ezért csak lokális jellegű nemesi jogoktól. 1

4 1660-ban Topái András volt a báródsági nemesség hadnagya, s 1660-ban II. Rákóczi György oldalán két századdal állott ki a török ellen Gyalu és Fényes közt. A csatát elvesztették, s számosan meghaltak. Topái András harmincheted magával került török fogságba, s onnan csak felesége — Czipele Anna váltotta ki — eladván az élesdi és báródsági jószágait. Vö. Miskolczy Károly kéziratos leírása a Báródságról. Bihari Múzeum. IV. 75. 171. Miskolczy nyilván még élő helyi hagyományt örökített meg, s valószínűen korabeli iratokat is láthatott. 1

5 A Venter famíliát Miskolczy i. leírása is I. Mátyástól eredezteti. II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi hadjárata idején Venter Mihály mint a báródságiak hadnagya a fejedelmet Lengyelországba is követte. Uo. 1

6 A küldöttség jelentésének gondolatmenetét folytathatnánk, hiszen például az eredetileg Venterjavakat birtokló Kába família révén számos, további család jutott nemesi birtokhoz, hogy az agilisekről ne is tegyünk említést. 194