Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)
RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor
kori szint lebontásakor 2,35 cm mélységből került elő (V. t.). A dús szervesanyag betöltésen kívül — mely feldarabolt állattetemekből származott — három nagy amfora alakú edényt — ebből kettő dúsan díszített és szépen kidolgozott felületű —, egy kisebb kétfülű fazekat és egy seprűdíszes készlettartó edényt, valamint egy egyfüles kis bögrét és zegzugvonaldíszes hasú egyfüles kis kancsót tartalmazó gödörből előkerült még egy olyan szegmentált kékes fayence-gyöngy, mely a szőregi (Maros) kultúra legrégibb fázisában jelenik meg először és a szőregi törzsterületen kerül elő legnagyobb számban. 9 A gödörből származó edények is jól mutatják a hatvani és ottományi kultúrák összefonódásából származó karakterisztikát, amelyhez még jelentős wietenbergi elemek is társulnak. A Berettyó völgyében megszondázott tellek rétegsoraival összevetve a herpályi rétegeket, kitűnik, hogy mindegyik bizonyos mértékig önálló fejlődést mutat, amely mind a megtelepüléskor, mind a megszűnéskor kimutatható. A Berettyóújfalu nyugati végén fekvő Szilhalom 1 0, bár ugyanúgy újkőkori előzményekre települt, mint maga a Földvárhalom, három bronzkori rétege azonos időben, a gyulavarsándi korszakban keletkezett, s a legfelső rétegben néhány kerámiatípus a későgyulavarsándi korszakra utal. Az esztári Fenyvesdomb 1 1 a hatvan-ottományi korszakban keletkezett — szintén újkőkori előzményeken —• de a klaszszikus gyulavarsándi, majd a későgyulavarsándi korszakban is lakták. Bakonszeg-Kádárdomb x l viszonylag vastag bronzkori rétegsora döntő többségében a hatvan-ottományi korszakból származik, de a gyulavarsándi C fázisban már megszűnik. Gáborján-Csapszékpart 13 telijét a nyírségi kultúra alapította, rövid ideig a korabronzkori ottományi, majd a hatvanottományi és a gyulavarsándi kultúra is élt itt, s a szubhumuszban lelt későgyulavarsándi elemek jelzik a teli életének végét. Ha az azonos földrajzi feltételeket biztosító Érmellék és Békés (Sárrét) többé-kevésbé publikált telijeinek rétegadatait is elővesszük, a herpályi rétegsorok időbeli megoszlása Békés-Városerdővel látszik azonosnak. A szélesebb kitekintés révén jól érzékelhetővé vált, hogy a közép-tiszántúli tellek nem egy időben keletkeztek és szűntek meg, s a gyulavarsándi kultúrának nevezett klasszikus középső bronzkori, zavartalannak látszó korszak sem volt azonos időtartamú mindenütt, s ez a tellek elhelyezkedésétől független. Ennek oka egyelőre ismeretlen, de a koszideri korszakot megelőző nyugtalanság a tellek életében, ill. az azt tükröző cserépanyagban néhol már kimutatható. Magát az új korszakot már nem a telleken élte meg a lakosság. V. A KULTUSZÉLET MARADVÁNYAI ÉS AZ EZZEL KAPCSOLATOS FELVETÉSEK A legalsó rétegbe ásták azt a gödröt (?) is, amely a 9. (15.) ház nívóját megzavaró kevert betöltés miatt nem volt körvonalazható, és amelyből agyag kocsimodell és négylábú oltár töredékei kerültek elő. (VI. t. 1—2.) Az is lehet azonban (mivel a tanúfal lebontásakor került csak napvilágra a meglehetősen bolygatott felület), hogy nem szándékosan, áldozati célból ásott gödörben voltak együtt a kultikus jelentőségű tárgyak. Feltételezésünket megerő9 Nem hagyhatók figyelmen kívül a Kost'any csoport temetőiben előforduló szegmentált fayencegyöngyök sem, ugyanis ezeknek fontos kronológiai jelentőségével számolhatunk. (1. Kovács T. 15. sz. jegyzet és 24. sz. jegyzet) 1 0 M. Nepper /.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei... 1972—1976. 177—179.; Rég. Füz. Ser. I. No. 33. 7—8. 1 1 M. Nepper I.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei ... 1972—1976. 185—186.; Rég. Füz. Ser. I. No. 27. 7. 1 2 M. Nepper I.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei... 1972—1976. 175—176.; Reg. Füz. Ser. I. No. 28. 3—4. 1 3 M. Nepper I.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei... 1972—1976. 186—188. Rég. Füz. Ser. I. No. 26. 9—10. 147
