Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor

siti az a tény, hogy mindkét tárgy töredékesen került a földbe, sőt az oltár egyik lába már korábban, az I. felületbe eső 9. házpadlótöredéken kívül előkerült, tehát földbe kerülésükkor már nem töltötték be eredeti szerepüket, s belekeveredtek a planírozáshoz használt törmelékbe. A lábakon álló oltárok nem ismeretlenek a hatvan-ottományi régióban, a délvidéki-balkáni Verbicioara—Versec—Vattina—Zuto Brdo—

Gîrla Mare körben, az erdélyi medencében kumulálódott Wietenberg kultúrában, de a dunántúli mészbetétes kerámiás leletanyagban

1

4 sem. Sőt bizonyos, hogyha alaposabb elemzés alá kerülnek a Tisza-vidéki telikultúrák eddig kiásott tömegleletei, még itt is számíthatunk a lábas oltárok jelenlétére. Kronológiai értékük ezért egyelőre nem jelentős. A mi példányunkra közvetlen analógiát azonban csak az ottományi kultúra területéről találunk. Az oltár korabronzkori idolt formázó lábának pontos mása található a MNM őskori gyűjteményének abban a Bodrogszerdahelyről (Streda nad Bodrogom) származó telepanyagában, amely a honfoglaláskori temető feltárásakor került elő.

1

5 Peremes oltár töredéket is tartalmaz a leletegyüttes, s szintúgy a rovátkolt plasztikus díszítésre is van ugyanott példa, bár ez meglehetősen gyakori a magyarországi, Kalicz által ottományinak nevezett korszak első határozottan körvonalazott lelőhelyén, Rétközberencsen is.

1

6 Díszítetlen és eltérő lábmegoldású oltárok a herpályihoz hasonló békési teilen is kerültek elő, azonban amelyek hiteles rétegadatokkal rendelkeznek, magasabbról, azaz a miénknél valamivel fiatalabb rétegből származnak.

1

7 A legjobb párhuzam azonban a nagyfontosságú, bár csak részleteiben közölt szalacsi (Sálacea) Vidahegy rétegeiből származik. „Idollábú" oltár, a fenekén rovátkolt plasztikus motívumok.

1

8 Az agyag kocsimodell elvileg nem tekinthető ritkaságnak a herpályival hasonló korú telepeken. Akár szórványként kerül elő — mint a legjelentősebb darabok közül való pocsaji

19 — vagy rétegből, mint a szalacsi példányok,

2

0 díszítetlenségében kitűnik a többi közül. Nem vehető figyelembe a szalacsi díszítetlen példány ez esetben, mert a herpályi kocsimodell jól kidolgozott, s eltérő típusú az eddig ismert karcolt díszű és felső peremén átlyukasztott példányok között. A szalacsi díszítetlen darab sincs felső peremén kilyukasztva, azonban nagyon primitív kidolgozású, nézetünk szerint nem tekinthető típusnak. A hiteles rétegadatokkal rendelkező romániai lelőhelyek kocsimodelljeit az ottományi II. korszakhoz kötik a román kutatók, amely nagyjából azonos a hazai kutatás által gyulavarsándi kultúrának nevezett korszakkal. A pocsaji kocsimodellt Mesterházy a gyulavarsándi kultúra legrégibb periódusára datálja, azonban csupán díszítése alapján. Ez a datálás újabb ismereteink szerint ilyen alapon egy kissé magas, ugyanis a modellen található díszítés a hatvan-ottományi kultúra leggyakoribb ornamentikái közé tartozik. Szintén a régebbi periódus díszítését viselik a szalacsi modellek. Herpályról ismert még két karcolt díszű töredék, melynek egyike a teli tetején lévő humuszból, másika pedig a teilen kívüli településből szórványként került elő. 1

4 A dunántúli mészbetétes kultúrák köréből csak egy bizonyos bögretípus kerül el a Tiszántúlra, de az idekerülés útja egyelőre nem tisztázott. A dunántúli oltárok ugyanúgy déli kultúrelemként jelennek meg mind a mészbetétes, mind a hatvan-ottományi körben. 1

5 Kovács, Tibor: Die terminologischen und chronologischen Probleme der frühen und mittleren Bronzezeit in Ostungarn. Atti del X Simposio Internazionale sulla fine del Neolitico e gli inizi deli' Èta del Bronzo in Europa. (Verona, 1982.) 153—164. 155. 12. sz. jegyz., 3—4. kép. 1

6 Kalicz Nándor: Bronzkori telep Rétközberencs határában. AÉ 97. 1970. 23—31. 1

7 Megjelenési formájuk talán ezért is eltérő. J. Banner—I. Bóna: Mittelbronzezeitliche... 11. t. 1, 2, 7, ill. 23. t. 2, 4, 6. 1

8 T. Bader közli, de sematikus rajzából a fentiek nem vehetők ki. Bader, Tiberiu: Epoca bronzului in nord-vestulTransilvaniei (Bucuresti, 1978.) XXIX. t. 21. Az eredeti példányt N. Chidiosan szívességéből láthattam, köszönet érte. 1

9 Mesterházy Károly: Agyag kocsimodell Pocsajról. AÉ 103. 1976. 223—230. 2

0 Ordentlich, Ivan—-Chidiosan, Nicolae: Cârucioare miniaturà din lut aparÇinînd culturi Otomani (epoca bronzului) de pe teritoriul României. Crisia 5. 1975. 27—44. Pl. 1—6. 148