Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor

lül hasonló. A 3. sz. házhoz hasonló helyen tartozó cölöplyukból csak a belső van meg. A két hasonló ház közti területen vörösre égett plató húzódik, emellett egy többször megújított, cserepekkel erősített peremes tűzhely jórészt megmaradt töredéke. A leírásokból is kitűnik, hogy lényeges különbség van az egyes szintek házméretei, a házak tájolása és alapvető épületszerkezete között. Nem tekinthető minden padlómaradvány lakóépülethez tartozónak, számolnunk kell kisebb objektumokkal, mint pl. féltetős színekkel, esetleg a házhoz ragasztott kisebb építménnyel. Ezek elkülönítése a már említett nehézségek miatt ma már lehetetlen, csak az összefüggő padlószinteket, négyszögű házalapokat tekinthetjük bizonyosan házaknak, s bár néhol, főleg a felső szinteken „ház" néven tartottuk számon a bizonytalan rendeltetésű maradványokat, a „ház" kifejezés sok esetben csak kutatási segédfogalomként tekintendő. A házak építésére vonatkozó adataink meglehetősen szűkösek. Általában kevés patics található a padlónívón vagy másodlagos helyen, planírozásra, használaton kívüli gödrök betöltésére alkalmazva. Az épületek mérete és szerkezete a meglévő maradványokból ítélve a felső három és a negyedik szint között különbözik. Meglehetősen sűrűn állnak egymás mellett az építmények, a köztük lévő távolság utcának nem tekinthető. A sűrű beépítés a teli viszonylag kis alapterülete miatt indokolt, azaz jól ki kellett használni a helyet. A házak méretére pontos adatokat nem tudtunk szerezni — kivétel az I. szint 2. ház, mely teljes terjedelmében beleesik a feltárt felületbe — csupán megközelítőleg határozhattuk meg az alapterületeket, melyek meglehetősen eltértek egymástól, még az azonos szinteken is. Szerkezetük is különféle. Feltűnő, hogy Herpályon nem maradtak meg deszkapadlós vagy faházból származó maradványok, mint Békésen vagy Bakonszegen,

3 bár a felső rétegben csak minimális mennyiségben előforduló cölöplyuk talán egykori faépítményekre enged következtetni. Az objektumok általában erős elhasználtságot mutatnak, egyik sem hirtelen pusztítás, tűz nyomán enyészett el. A meglévő égett omladék nem olyan mennyiségű, hogy leégett objektum maradványának lehessen tekinteni. Az építmények berendezéséből egyedül a tűzhelyek maradtak meg. A legfelső szinten igen gyakori, a második-harmadikon szórványos, és a legalsó rétegben egyáltalán nincs meg a hordozható katlanrostély. Ép példány nem került elő belőle, de a sok töredékből elvileg rekonstruálható az a küllőrácsú robusztus típus, mely ép állapotban Gáborjánból ismert.

4 Talán a katlanokkal lehet kapcsolatos az a tüzelőhely típus, mely tulajdonképpen a padlónívóval azonos magasságú átégett plattni. A felső rétegek fő tűzhelytípusa egy ovális, peremes típus, mely a legfelső lesározás alatt cserepekkel van kirakva. A cserepekkel való hőtárolás szokása az alsóbb rétegek tűzhelyeinél is megvan, nemcsak a peremes, de a szabálytalan és a lekerekített négyszögű tűzhelyek esetében is. A megújításkor új réteg cserepet is sároznak a tűzhelylapba. A tüzelőhelyek közelében hamusgödör is van, a 4. házban itt két fazék állt a hamu között. (I. t. 7.) Tűzhelyek nemcsak a házakon belül, de kívül is vannak, típusukban nem különböznek a bentiektől. Kemencét nem építettek ezekbe a házakba, azonban a teilen kívül, attól délre az 1979-es gépi kutatás alkalmával találtunk cserepekkel kirakott fenekű, boltozatos, földbe mélyített kemencét, tehát nem volt ismeretlen e sütési mód.

5 A tűzhelyek típusai nem különíthetőek el az alsó és a felső rétegekben, tehát nem korhatározók (kivéve a hordozható katlanrostély használatát). A házak egyéb berendezési tárgyaira utaló nyomok elpusztultak. Egyedül a gabonaőrlés kétségtelen bizonyítékai, az őrlőkövek — ezek is töredékes állapotban, a hulladékgödrökbe dobva —, jelzik, hogy a teli egyúttal munkahely is volt. 1 Banner, J.—Bóna, /.: Mittelbronzezeitliche... 34—39.; Sz. Máthé Márta: Bakonszeg. Rég. Füz. Ser. I. No. 28. 3—4.; M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar Megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972—1976. Déri Múzeum Évkönyve 1977. (1978.) 175—176. 4 M. Nepper I.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei ... 1972—1976. 186—188. 5 Sz. Máthé M.: Berettyóújfalu-Herpály. Rég. Füz. Ser. I. No. 33. 7.; M. Nepper I.—Sz. Máthé M.: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1977—-1980. Déri Múzeum Évkönyve 1980. (1983.) 97. 132